Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bánfi Szilvia: A Kájoni János alapította csíksomlyói ferences kolostori nyomda felszereléséről
A KÁJONI JÁNOS ALAPÍTOTTA CSÍKSOMLYÓI FERENCES KOLOSTORI NYOMDA FELSZERELÉSÉRŐL Bánfi Szilvia „sem munkámat nem kimillettem, sem fáradságomat nem szántam, hanem az Istentől nékem adott kicsiny talentumot kiosztottam" (Kájoni János)1 Míg a 16. században Magyarországon a reformáció általános elterjedésének köszönhetően csupán két katolikus nyomtató műhely létezett,2 s ezek is csak a század utolsó negyedétől kezdték meg működésüket, addig az ellenreformáció megerősödésének hatására a 17. század folyamán már öt, részben egymást váltó nyomda áll a katolikus hívek rendelkezésére.3 Közülük országos jelentőségre a nagyszombati jezsuita egyetem nyomdája tett szert a század második felében. A 17. századi erdélyi fejedelemség területén nyolc helyen nyomtattak: Brassóban, Debrecenben, Gyulafehérvárott, Keresden, Kolozsvárott, Sárospatakon, Szászsebesben és Szebenben. A vallási és politikai berendezkedésnek megfelelően ezek a nyomdák döntően protestáns (lutheránus, kálvinista és unitárius) kézben voltak. Kivételt az erdélyi fejedelmek által támogatott román nyelvű, cirill betűs könyveket kiadó ortodox érsekség tipográfiája képezett, amely az 1648-1656 között működő fejedelmi nyomda megszűnése után Gyulafehérvár mellett Szászsebesben és Szebenben is nyomtatott a század folyamán.4 Ebben az időszakban a katolikus vallás a protestáns vezetésű fejedelemség keleti felében megtűrtén létezett. A katolikusok nem tarthattak iskolákat, a magasabb szintű papi képzést csak Erdélyen kívül tudták megoldani. Ez az állapot a század végéig fennmaradt, s 1699-ben szűnt meg, amikor I. Lipót eltörölte a katolikusok ellen hozott törvényeket és a vallásszabadságot Erdély katolikusaira is kiterjesztette. A csíki, gyergyói, háromszéki katolikusok ezt megelőző kiszolgáltatott helyzetét jól mutatja, hogy nem lehetett saját maguk által választott megyés püspökük. A kérdést tovább bonyolította a bécsi császári udvar és a római Szentszék püspök-kinevezési vitája is a század második felében. A római Hitterjesztő Szent Kongregáció által megerősített erdélyi missziós püspöknek, valamint a megtűrt jezsuita és ferences szerzetesrendeknek folyamatosan igazodniuk kellett a protestáns uralkodói körökhöz, akik szigorú törvényekkel őrködtek hatalmuk megtartásán. A Nagyszombatból kiinduló ellenreformáció, Pázmány Péter fellépése és nézeteinek nyomtatásban való terjedése azonban előbb-utóbb a protestáns fejedelemségben is éreztette hatását. E folyamatok következményeként a század utolsó negyedében, I. Apafi Mihály (1661-1690) erdélyi 1 A Cantionale Catholicum megjelentetését anyagilag támogató Torma Istvánhoz Belső-Szolnok vármegye elöljárójához írt ajánlólevélből (Csíksomlyó, 1676 - RMK I. 1188, **4a). 2 Az 1578-ban az esztergomi egyházmegye nagyprépostja, Telegdi Miklós által Nagyszombatban felállított hosszabb életű tipográfia, valamint a nyugat-magyarországi Vimpác ferences kolostorában rövidebb ideig (1593-1599) tevékenykedő officina. 3 A 16-17. század folyamán hosszabb életű nagyszombati (Káptalani nyomda 1578-1609, Érseki nyomda 1619-1621, Akadémiai (Egyetemi)-nyomda 1648-(1700), a pozsonyi katolikus nyomdák (Érseki nyomda 1609-1617, Jezsuita kollégiumi nyomda 1623-1652) és csíksomlyói ferences kolostori officina mellett a rövidebb életű műhelyek: Nádasdy Ferenc lorettomi (1670-1672, valamint a kassai jezsuita akadémiai tipográfia (1673-1674) látták el a katolikus híveiket nyomtatványokkal. 4 V. ECSEDY 1999, 142 -146. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 103-142. 103
