Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Természettudományok - Vokfori László†: Székelyföld keleti átjárói és szorosai
Vofkori László A városi státus azt jelentette, hogy a települést kivette a földesúri hatalom alól. Később a vármegye hatáskörébe sorolták. Mint taxás vagy taxális hely (loca taxalis) az adót nem a porta szerint, hanem egy összegben fizette. Határához tartozott az 1850 közül önállósodott Sósmező (Poiana Sárata). Berecknek kedvező közlekedésföldrajzi fekvése volt: kapu- és hágótelepülés jellege sokáig kedvezően hatott gazdasági életére. Erőteljesebb benépesülés a szomszédos román fejedelemség és a Barcaság felől következett be. A vasúthálózatban azonban csak szárnyvonalat kapott, az Ojtozi-hágón át Moldvába tervezett vonal nem valósult meg. Ez fejlődését visszavetette, s 1876 után Berecket a vármegye hatáskörébe sorolták, majd városi rangját megvonva községgé minősítették. Báthory Zsigmond 1602-ben adómentességet adván Berecknek, kikötötte, hogy futárjait (mint már elődjeivel is tették) lássák el lóval és szekérrel Moldvába, Tatros városáig és visszajövet Kézdivásárhelyig; továbbá, hogy régi szokásuk szerint Moldvában és Havasalföldén állandóan kémeket tartsanak, a határszéleket gondosan őrizzék és a fejedelmet minden hírről értesítsék (idézi SZÁDECZKY-KARDOSS 1927. 288., a SzOkl. II. 21, 131. és SzOkl. IV. 155. alapján). Bereck város 1762-64-ben, a székely határőrség szervezésekor, Zsigmond császár-király, Szapolyai János, Izabella, Báthory Zsigmond és Gábor, Bethlen Gábor, Rákóczy György és Apafi Mihály fejedelmektől nyert, Lipót császár-király által megerősített kiváltságlevelekkel igazolta, hogy ők annak fejében, hogy a fejedelem s az ország által Moldvába küldözött embereket szállították, hogy Ojtoz várához őrséget adni és saját területüket védeni kötelesek voltak, minden egyéb közterhektől föld voltak mentve. A határőrséget szervező bizottság azt válaszolta, hogy kiváltságaikról majd később határoznak, de azokban katonáskodásról egy szó sincs, tehát a határőrségbe besoroztatnak (1764. febr. 6. - idézi SZÁDECZKY-KARDOSS 1927. 275). 5. Ojtozi-szoros (Cheile Oituzului - 636 mj Román neve: Cheile Oituzului. Német neve: Sachsenweg azaz Szászok útja. Tengerszint feletti magassága: Ojtoztelep magassága 636 m (CHOLNOKY, 443), a szoros hossza 18 km; Az Ojtozi-szorosban a szekérút magassága Binder mérése szerint 877 méter volt (HERBICH 1878. 15). Lipszky János térképén a szoros neve Passus Ojtoz, a Contumacz is jelölve van (LIPSZKY 1806). 284
