Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Nagy Szilvia: A csíksomlyói iskolai színjátszás és a korabeli iskoladráma
Nagy Szilvia kívántak szolgálni, szolgálni, hanem a hallgatóság valláserkölcsi nevelésére törekedtek.2 A színjátszás gyökere az egyházi liturgiában kereshető. A szertartások, körmenetek stb. alkalmával a ferencesek gyakran törekedtek a látványosabb megjelenítésre (a puszta szóbeliség mellett). - Ez a törekvés egész Európában elterjedt, így Magyarországon is fellelhetők nyomai. Kardos az Ómagyar Mária-siralmat is újfajta devóciós drámaként értelmezi,3 amelyben Mária megszemélyesítője a (némán) jelen levő Jézushoz, a zsidókhoz, a halálhoz és a hallgatósághoz szól. Ezt a nézetet a Magyar Színháztörténet cáfolja: „Bár egy időben feltételezték, sőt bizonyítottnak vélték az Ómagyar Mária-siralom énekes- gesztiküs megszólaltatását, ezt a hipotézist a kézirat hazaérkezésekor végzett vizsgálatok megdöntötték. A szép és erőteljes költemény tehát sem a színház-, sem a zenetörténet körébe nem tartozik, és csak magyar nyelvű irodalmunk fejlődési folyamatába illeszthető be."4 Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a csíksomlyói passiókban nagy számban jelen lévő Mária-siralmakat, amelyek közeli rokonságban állanak az Ómagyar Mária-siralommal. Ezeket színpadon láthatták-hallhatták a nézők, s a siralmak a passió drámai csúcspontját is jelenthették.5 Ezért - a ferences iskoladrámákat kiadó munkacsoport véleménye szerint - a fentebbi nézet megfontolandó, újragondolandó. A nemzetek, országok fölötti egyházi tevékenység részeként jelent meg nálunk is az iskoladrámák elődjeiként értelmezhető drámai lauda és a dramatikus prédikáció. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az iskolai színjátszás nem belső magyar fejlemény6 (bár természetesen a helyi sajátosságok is erősen befolyásolják milyenségét). A magyar fejlődés sokban az itáliaira hasonlít, ahol nem a liturgikus dráma, hanem a drámai lauda és a dramatikus prédikáció vált az anyanyelvű színjátszás kiindulópontjává. A magyar ferences színjátszásra is ez áll; bizonyítja a párhuzamot a 15. századi gazdag római passiózás, valamint a dramatikus prédikációkban tetten érhető egyértelmű itáliai hatás.7 A drámai lauda valószínűleg a liturgia részeként énekelt drámai szekvenciából vált önálló műfajjá. Témája a szenvedéstörténet. A nagyhét meghatározott napjain énekelték a ferences vallásos társulatok. A téma magában rejti a drámai feszültség lehetőségét, amelyet (pl. a planétásokban) ki is használtak.8 2 PINTÉR 1993, 34. 3 RMDE 1960. I., 77. 4 KERÉNYI 1990, 15. 5 A témát feldolgozta KILIÁN 1981. 6 BAYER 1897, 34. 7 PINTÉR 1989, 127. 8 PINTÉR 1993, 18-19. 426
