Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - JÁNOSI CSABA - PÉTER ÉVA - BERSZÁN JÓZSEF - JÁNOSI KINCSŐ: A Felcsíki-medence és Gyimes ásványvizei és gázömlései

határoló, három fontosabb, észak-dél irányú törésvonal rendszer mentén csoportosulnak. Keleten az Olt forrásvidéke és Csíkdelne közötti szakaszon a szénsavas ásványvízforrások az epi- és mezometamorf kristályos közetekből fakadnak. Deine és Csíkszentlélek között pedig a fii s rétegekből és a neogén vulkánosság andezitjeiből törnek fel. A Középcsíki-medence központi részén, az Olt által kirajzolt törésvonal mentén a fiatal plo-pleisztocén kőzetek képezik a víztároló rétegeket. Nyugaton a szénsavas ásványvízforrások és széndioxidos gázömlések a Központi- és az Észak-Hargita krátereiben valamint az azokat lecsapoló patak völgyekben fordulnak elő nagy számban. Gyimesben a szénsavas források a Tatros baloldali, Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok közötti szakászán húzódó törésvonal mentén ismeretesek. A Tatros többi mellékpatakában általában büdös- és sósforrások fakadnak. A tanulmányozott térségben az ásványvizek tudományos kutatása a 18. században kezdődik meg (BÉL 1744). A 19. század elején PATAKI Sámuel (1820) a Descriptio physico-chemica aquarum mineralium magni Principatus Transylvanie című latin nyelvű kompendiumában a Borhegyesi savanyúvizet említi. ORBÁN Balázs (1869) A Székelyföld leírása című nagy művében már részletesebben ismerteti a Felcsíki-medence borvizeit. VlTOS Mózes (1894) monográfiájában településenként ismerteti a fontosabb ásványvízforrásokat. VlTOS részletesen leírja a Hosszuaszói, Csíkszentlélek-Fitód-Boroszló, Csíktaplocza, Csicsó, Rákos, Csíkszentmihály és Ajnád, Csíkszentmiklós, Csíkborsova, Csíkmadaras, Csíkkarczfalva, Csíkdánfalva és Csíkjenőfalva, valamint Csíkszentdomokos „ásványos-forrásit". A két világháború közötti időszakban és az azt követő évtizedekben BÁNYAI János (1929, 1941, 1974) geológus több dolgozatában foglalkozik a Felcsíki-medence és környéke ásványvíz előfordulásaival. A Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések című könyvben SZABÓ ET AL. (1957) tizenhárom Felcsíki-medencebeli borvízforrás vegyelemzését teszik közzé. A Hargita megye természetes gyógytényezői (1974) című kötet több szerzője tanulmányozza a Felcsíki-medence utóvulkáni működéseit. KlSGYÖRGY - KRISTÓ (1978) szerzőpáros a Románia ásványvizei című kiadványukban tárgyalják a térség ásványvíz telepeit. INCZE (1982) és RIAD RAHAL (1982) a Középcsíki- illetve a Felcsíki-medence mélységi vizeit tanulmányozza. BERNER, JÁNOSI, PÉTER (2000) tizennégy szénsavas ásványvízforrás vegyi és mikroelem-elemzését teszi közzé a Középcsíki- és Felcsíki-medencéből.