Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

a korábbi értékeket. És új „értékeket" hozott felszínre. Ebben az új világban a polgári származású, intelligenciájú és nézetű emberek tulajdonképpen nem is értették, mi zajlik körülöttük. Könnyű volt őket kibillenteni, a víz alá nyomni. Nagyon sok olyan ember akadt a sportmozgalomban, akiknek ez volt az egyeden lehetőségük, hogy „életben maradjanak", mert korábbi egzisztenciális biztonságukat elvesztették. Eszük ágában sem volt hangoskodni, vitatkozni. Jobbnak látták, ha hallgattak. Ami pedig a játékosokat illeti: magától értetődő volt, hogy alkalmazkodtak Sebes Gusztáv hatalmi helyzetéhez. Ezt nem lehet a szemükre vetni. O biztosította számukra a j obb élethez való lehetőséget. Akik kikerültek a korábbi csapatból (Börzsey Szuszsa, Szilágyi, Nagymarosi, Balogh II stb.) ugyancsak nem kavarták fel a vizet. De csendben voltak a labdarúgóedzők is, akiket nem volt nehéz félreállítani. Ez nagyjából az a háttér, amely Sebest felszínre dobta. Az erő pedig — nem győzöm hangsúlyozni — Farkas Mihály, akivel mindent el lehetett fogadtatni. Sebes Gusztáv Örömök és csalódások című könyvének lektori jelentésében, amelyet Barcs Sándor írt — többek között — az áll: „... egyszer azt olvashatjuk: a szerző mindent elkövetett, hogy a patinás egyesületek — Ferencváros — fennmaradjanak, és ne nyúljanak hozzájuk, később azt írja, hogy ő javasolta a Ferencváros ,feldarabolását', vagyis Henni, Budai, Deák, Kocsis és Czibor távozását." Sebes publikáladan naplójegyzeteiben a fentiekhez a következő sorokat fűzte: „Az FTC-t nem ajánlottam, a Honvédot én hoztam létre. Henni és Deák önként men át a Dózsához [nem egészen; megtalálták a módját annak, hogyan vegyék rá őket a távozásra, magyarul megzsarolták őket — K. A.], Kocsist a Vasas akarta, ekkor léptem közbe, nem engedtem szétszedni a fiatal jobbszárnyat. Katonakötelesek voltak, be is vonultak, mint ahogy Bozsik és Buzánszky is már régebben katonák voltak. így ajánlottam a Honvédhez Budait, Kocsist. Czibor először a Vörös Lobogóhoz, azaz a Bástyához akart menni. Dobogókőn volt edzőtáborban a Bástya, ott összeveszett valamelyik játékossal, akkor elzavarták. A Csepel erőszakolta ki a leigazolását, pár mérkőzés után onnan is eltanácsolták. A felesége sírva jött — akkor született első gyermekük, Czibor katona volt, nagyon rosszul álltak anyagilag —, kérte, hogy segítsek a férjén. Akkor jött Puskás és Bozsik, hogy adjuk oda a Honvédnek, így került oda. [Bányai Nándor, a Kispest-Honvéd nemrég elhunyt egykori balfedezete szerint: Czibor először valóban a Vörös Lobogóhoz akart menni, de Bukovi kijelentette, hogy szó sem lehet róla. Aztán a Csepelhez igazolt, ahol két szezont játszott. 1952-ben, az olimpiai eskü alkalmával, a Rózsa Ferenc Kultúrházban Bányai előtt térdelt le Farkas Mihály elé és azt mondta: ,Misi bácsi, a kicsi családom éhen hal, ha nem kerülhetek a Honvédhoz.' Puskást is megkérdezték. Jöjjön ide — mondta —, úgyis van már itt egy-két bolond.'] Tehát én konkrétan az FTC két játékosát erőltettem a Honvédhoz. Lórántot a Vasas kizárta [a Vasas nem adta ki Lórántot a Honvédnak, de mivel a cserét ráerőltették, kilenc hónapot ki kellett várnia...], Grosics a feloszlatott MATEOSZ-ból [jogutódjától, a Teherfuvar SE-től] lett oda vive." Anekdota. Jöttek haza Helsinkiből az aranyvonattal és együtt vacsoráztak: Budai, Kocsis és Czibor. „A három aranyásó" — így