Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)
Kovács Zsuzsa: Az olajkorszak és hatása a falusi mindennapokra a zalai településeken
gyaloglással vagy 1,5 óra kocsizással lehetett odaérni. A buszközlekedés csak egyes főútszakaszok leaszfaltozását követően 1950-től vált lehetségessé, de a rendszertelen és túlterhelt járatok miatt az utazás továbbra is nagy tortúrával járt. 1 * 9 A Nagylengyel] Kőolajtermelő Vállalat létrejötte után azonban gyökeres változások mentek végbe a falu életében. A% olajipar Gellénházán Közvetlenül az olajipar megtelepedése előtt, az ország többi részéhez hasonlóan, 1950-től beszolgáltatás terhelte az itt élőket és taszította még nagyobb nyomorúságba a családokat. Az 1952-ben megalakult vállalat így a legjobbkor jött, hogy alternatív megélhetési lehetőségeket nyújtson. Az itt élőknek ugyanis az olajipari munka jelentette azt a kiszámíthatóságot, amire az 1948 utáni Magyarországon az 1960-as évekig nem nagyon volt példa. Az egyre változó gazdasági és polidkai viszonyok a családok lehetőségeit erősen behatárolták, emiatt a rövidtávú gondolkodás vált meghatározó életstratégiává. 19 " Ezzel ellentétben a nagylengyeli olajmezőn megtelepedő iparnak köszönhető biztos és jó fizetések miatt a falu és a környék lakói biztonságban érezhették magukat. Az olajvállalattal és vele a faluba érkező idegenek tömegeivel azonban nem volt mindig felhőtlen az együttélés. A faluban az infrastruktúra eleinte nem volt alkalmas arra, hogy helyet biztosítson a nagy létszámban érkező fúrómestereknek és mérnököknek, akik ezért a faluban lakók házaiban kaphattak éjszakai szállást. 1950-ben, amikor az első fúrósok a faluba érkeztek, a kölcsönös egymásra utaltságban a jó emberi kapcsolatok jellemezték az egvüttlakók viszonyát. 191 Később, amikor elkezdődtek az építkezések és a fúrások számára történő területkisajátítások, a falusiak és az olajosok között erősen megromlott a viszony. Attól fogva, hogy a gazdák földterületein kezdték meg a fúrótornyok állítását, a kiszolgáló épületek és a lakótelep felépítését, se szeri se száma a jogos panaszosoknak. A vállalat persze fizetett a kisajátított földért, azonban a tulajdonos akár adta, akár nem, a terület többé nem maradt az övé. Sokszor a kisajátítást követően nem vagy nem időben érkezett a kifizetés, ami további elégedetlenségeket szült. 192 Szintén állandó panaszra adott okot a fúrótornyokhoz igyekvő, nehéz gépjárművek útromboló tevékenysége, mert a földutakban és a rövid műútszakaszon keletkezett károkat a vállalat nem térítette meg. A VB. jegyzőkönyvek tanúsága szerint több alkalommal szólították fel a vezetőséget, hogy a határban a szekér számára teljesen járhatatlanná tett utat javítsák meg. 193 A mellékutcák és a határ földútjai mellett, az új műút is a nehéz gépjárművek terhelése alatt roskadozott, a földutakról felhordott sártól pedig sokszor vált járhatatlanná. Később már nemcsak az utak állapotának folyamatos romlása jelentett problémát a gazdáknak, hanem az olajátfolyások miatt a rétek egyre nagyobb területeinek használhatadansága is. A tavaszi munkák kezdetén gyakran szólnak a földek és a rétek rombolásáról az 1950-es évek második felének VB. "" Az 1951. január 18-i VB jegyzőkönyv tanúsága szerint kifogásolják a falusiak, hogy a Zalaegerszegre közlekedő busz Petrikeresztúrnál már annyira zsúfolt, hogy a gellénházi elágazónál, ahol a helyiek mellett Iborfia és I ickóvadamos utazóközönsége vár, a busz már nem viszi el őket. Az utasok pedig, hiába gyalogoltak 4-6 kilométert n sárban, majd várakoztak 1-1,5 órát, a busz végül nem veszi fel őket. A VB tagok ezért kénk a MA VAUT vezetőségét, hog)' állítsanak be még egv járatot erre a vonalra. '"" VALÜCH 2004 586. '"' FENYVESI 1987 3. '"- ZML Gellénháza Községi Tanács VB. jegyzőkönyve, 1955. szeptember 29. 1,3 ZML Gellénháza Községi Tanács VB. jegyzökönyve, 1955. november 19.
