Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)
I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 4. A kőolaj feldolgozó vállalatok munkásjóléti intézkedései
fillér volt. 87 Az 1937-ig, az ipari méretű hazai olajtermelés megindulásig csak alkalomszerűen működő finomítókban a munkaidő műszakonként 12 óra volt. 88 A vegyiparon belül ez nem egyedüli eset, néhány gyárban a 70-100 órás heti munkaidő, ugyanakkor 28-30 pengő heti bér képezte a feszültségek forrását. 89 A kőolaj finomítók többségében létező, két, 12 órás műszakot az iparügyi miniszter 44/1939. sz. rendelete szüntette meg, s szabta meg a dolgozók munkaidejének felső határát 56 órában, valamint biztosított évi 6-18 nap fizetett szabadságot. 90 A vegyiparban működő szakszervezet (Vegyészeti Munkások Szövetsége) tevékenységében is a munkaidő, a bér és az egészségügyi, munkavédelmi helyzet elemzése, a pozitív irányú változtatás követelése került előtérbe. 91 Míg a vegyipar szinte minden ágában tapasztalható a munkások szervezett fellépése, a kőolaj feldolgozó iparban, ahol a helyzet semmivel sem volt jobb, sőt időnként rosszabb, szervezett bérmozgalom a 1930-as évek végéig nem alakult ki. Ez egyrészt a gyárak zömének alacsony munkáslétszámával, másrészt a munkásság heterogén összetételével magyarázható. A nagyobb finomítókban Shell, Vacuum, Magyar Petróleumipari Rt. - az 1930-as évek közepétől már nem ismeretlenek a munkásjóléti intézkedések. Ezekben a gyárakban a korszerűbb technológia alkalmazásával az egészségkárosító és balesetveszélyt előidéző tényezők száma is kisebb volt. E cégekhez köthető az 1937-ben kifizetésre került 42.000 pengő összegű nyugdíjés munkásjóléti kiadások nagyobb hányada is. 92 A 48 órás munkahét bevezetése során - egyes vegyészeti gyáraktól eltérően - a Shell csepeli finomítójában a bérek a munkaidő rövidítésekor nem csökkentek. 93 Amikor ugyanis a 8 órás napi (48 órás heti) munkaidő bevezetését elrendelték, semmi nem szabályozta azt, hogy ez nem járhat bércsökkenéssel. A változatlan órabérek mellett munkások napi bére így több iparvállalatnál - ahol a napi munkaórák száma meghaladta a 8 órát - 1937-38-ban lényegesen kevesebb lett. A kőolaj finomítók közül a vállalati jóléti intézkedéseket tekintve különösen az említett három cég jeleskedett, s ezek jártak élen az állami szociális törvényhozás döntéseinek bevezetésében is. A Vacuum Oil Co. almásfüzitői finomítójának munkásai elsősorban az étkezde és fürdő hiányát, a munkaruha-ellátás megoldatlanságát kifogásolták, de bérekre
