Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 4. A kőolaj feldolgozó vállalatok munkásjóléti intézkedései

Az olajipari munkások életére is ható állami szociálpolitika bemutatásakor nemcsak a jogszabályok vizsgálata adhat támpontot, hanem a létfenntartási költségek alakulása is. A létfenntartás költségei az első világháborút, és még inkább az 1929-33-as válságot követő tartós emelkedés után 193 8-tól - kisebb ingadozásokkal - csökkenő tendenciát mutatnak.

81 A heti létminimumként emlegetett, egy öttagú munkáscsalád heti szükségletére kalkulált összeg 1936. december 24-én 60,65 pengő, 1938. szeptember24-én 63,60 pengő, 1938 decemberében 63,58 pengő volt.

82 Az 1938 nyarától bekövetkező csökkenés az 1938 márciusi ún. „győri program"-ban meghirdetettek szellemében felgyorsuló iparfejlesztés, háborús konjunktúra eredménye már.

83 4. A kőolajfeldolgozó vállalatok munkásjóléti intézkedései Az olajipari vállalatoknál 1937 előtt a termelés folyamatosságának és volumenének volt kiemelkedően fontos szerepe a vállalati jóléti kérdésekben. A kőolaj feldolgozó ipar, mely a bányászatnál komolyabb hagyományokkal rendelkezett, az első világháború után nyersolajhiány miatt hosszabb-rövidebb idejű leállásokra kényszerült.

84 Az üzemszünetek és a termelés volumenének csökkentése egyrészt az iparágon belül 55-60 %-os munkanélküliséget eredményezett az 1920as években, másrészt a bérek jelentős csökkenésével járt. 1929-ben a betanított munkások órabére 30-36 fillér, a segédmunkásoké 25-30 fillér, a nőknél és ifjúmunkásoknál 16-25 fillér volt. Az ágazat dolgozóinak keresete 1939-ig szinte alig emelkedett.

85 A finomítók szomlt gazdasági helyzetükben üzemeik modernizálására is alig költöttek, szociális beruházásokra viszont egyáltalán nem került sor. Miután a gazdasági válság még komolyabb megpróbáltatások elé állította az ipart, még a nagyobb tőkeerejű Shell Kőolaj Rt. is kénytelen volt csepeli finomítójában 1933-ban mintegy 14 %-os bércsökkentést végrehajtani.

86 A Vacuum Oil Co. almásfüzitői gyárában, annak ellenére, hogy az amerikai anyavállalatnál a jóléti intézkedések sora akkor kezdődött, 1933-ban a fizetések alig érték el a magyar ipari átlagot: volt segédmunkás, akinek órabére 28 fillér, amikor az ipari átlag 48