Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

III. Az olajiparban dolgozó munkások helyzetének változása az újjáépítés időszakában - 2. A stabilizációtól az államosításokig

között kerestek naponta.

242 Valószínűleg az ipari átlag feletti béreknek tudható be az, hogy az ország különböző részeiből nagy számban jelentkeztek munkások felvételre a MAORT-nál. Ennek a munkaerő vándorlásnak méreteire utal, hogy a vállalat vezetőségének az egyes megyék szakszervezeti tanácsaihoz külön levélben kellett fordulnia, cáfolva a munkaerőfelvételre vonatkozó alaptalan híreket.

243 A béreket is szabályozó 1946. évi MAORT kollektív szerződést országosan a legjobban sikerültek között tartották nyilván, mégis két oldalról is érte támadás. A munkások a „kollektíven kívüliek" intézmények és a kollektív szerződésben az egyes kategóriák közti differenciák miatt háborogtak, s próbálták az üzemi bizottságokat felelőssé tenni az aránytalanságokért. Nem vették figyelembe, hogy ez nem egyedül a MAORT kollektív szerződésének hibája, mert az országos keretszerződés is az egyes kategóriák közt hasonló különbségeket tartalmazott.

244 A bérek abszolút összege ellen viszont a munkások közül akkor senki sem emelt kifogást. Érdekes, hogy a vállalat vezetői, köztük a MAORT amerikai elnöke is, két alapvető szempontból tettek észrevételt a bérek megállapításával kapcsolatban. Kifejtették, hogy ez a fizetésmegállapítás olyan, amelynél rosszabbat el sem lehet képzelni. A fizetéseket érdeme szerint kell, hogy kapja a dolgozó, s alapvetően három meghatározó tényezőnek kell érvényt szerezni: képességek, beosztás és szolgálati idő. Az új bértáblázatokat már ennek megfelelően kell elkészíteni. A MAORT vezetői a Központi Üzemi Bizottsággal közösen tartott, a bérek kérdését tárgyaló tanácskozáson kifejtették: bár a vállalat az augusztus elseje utáni termelés ellenértékének még a huszadrészét sem kapta meg az olajat átvevőktől, „mihelyt a kormányzat megengedi", a fizetéseket fel fogják emelni, s erre megteszik a technikai előkészületeket is. Érdemes idézni az egyik hozzászólásban elhangzott indoklást: „Jólfizetni, az egy olcsó dolog. Mert ha egy alkalmazott jól van megfizetve, nagyabb kedvvel dolgozik és lehet is tőle joggal többet kívánni, s ha a kívánalmakat nem teljesítené, a vállalat egyszerűen nem reflektál a munkájára. Ha elnök úr azt mondja, hogy még többet akar fizetni, nem csak emberbaráti jóság és nézetek vezérlik, hanem meg van győződve róla, hogy ha többet fizet, akkor többet is kap és a vállalatra nézve ez még egy plustfog hozni. A