Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

A plenáris ülésen dr. Gyulay Zoltán, a Miskolci Nehézipari Egyetemen az olajtanszék tanára elnökölt. Ö mondta a megnyitó előadást is. Többek között az elnökségben a következők foglaltak helyet: Czottner Sándor nehézipari miniszter, Bese Vilmos, az Országos Kőolaj - és Gázipari Tröszt vezérigazgatója, Dr. Vadász Elemér, a Budapesti Tudományegyetemen a földtan tanára, Dr. Egyed László, a Budapesti Tudományegyetem geofizika tanára, Blaha Béla, a Magyar Bányásszakszervezet elnöke, Szádeczky' Kardoss Elemér, a Budapesti Tudományegyetem ásványkőzettan tanára és még mások. A dísztermet megtöltötték a külföldi vendégek, akik közül hiányoztak a románok. Gyulay Zoltán professzor megnyitó szavai után Czottner Sándor nehézipari miniszter olvasta fel beszédét: "A magyar olajbányászat gazdasági jelentőségéről." címen. Ez a Czottner a második világháború alatt és előtt csepeli vasmunkás volt, a szénhidrogénekről, azok felkutatásáról, termeléséről nincsen semmi ismerete. Az Orsz. Magyar Bányászati Egyesületben elfogatásom után előbb alelnök, majd 1952. február 16-án az elnökségben az utódom lett, három évre. Jóindulatú ember. Ö volt az, aki 1960-ban ajánlotta, hogy annyi sok megpróbáltatás után adjon az állam nekem nyugdíjat. Igaz ugyan, hogy ez is méltánytalanul kevés (Havi 1.400,- forint). Czottner Sándornak valaki megírta ezt a felolvasást. Biztosra vehető, hogy amit a magyar szénhidrogén-kutatásról nagyon monoton hangon felolvasott, azt maga sem értette, mert ilyen irányú képzettsége nem volt. Úgy tudom, hogy bányamémöki oklevelet kapott a soproni egyetemen, de a vizsgáztató tanároktól hallottam, hogy ezt csak kényszerre adták meg neki, mert miniszter volt. Én magam a Czottner felolvasásához a következőket fűzöm: 1. Miért szükséges a magyar szénhidrogén-termeléssel kapcsolatban örökösen azt emlegetni, hogy miként fog emelkedni a szovjet olaj és gáztermelés 1980-ban. 2. Milyen tudatlanság és rosszakarat azt állítani, hogy a háború alatt a német Todt-szervezet diktált. Milyen tudatlanság és rosszakarat azt mondani, hogy a magyar Hadiüzemi Parancsnokok végrehajtottak egy olyan mindenáron történő termelés növekedést, amely rablógazdálkodásszerű volt. A MAORT-nak sohasem diktált termelési ügyekben a Todt-szervezet, sem pedig a MAORT nem űzött