Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

I. HOGYAN KERÜLTEM AZ OLAJIPARBA, ZALÁBA?

HOGYAN KERÜLTEM AZ OLAJIPARBA? A Magyar Állami Földtani Intézetben dolgoztam a Hegyvidéki Osztályon és szenet, lignitet kutattunk a Bakonyban. Herenden laktam egy sváb családnál, de a kutatási terület a hatalmas körzetű Szentgál közigazgatási területére esett. Crae­lius típusú fúróberendezésekkel dolgoztak a munkások, akiket a környékről verbuváltak. A fúrómesterek, motorkezelők, gépkocsivezetők a Közép-dunán­túli Szénbányászati Tröszttől jöttek, melynek a székhelye Veszprém volt. Várpa­lotaiak, ajkaiak vegyesen. Én, mint geológus dolgoztam ott az intézettől a tröszt­be kikölcsönözve. Korábban térképeztem ezen a területen, most pedig a fúrások telepítése, rétegleírások, rétegsorok begyűjtése, a széntartalmú minták vizsgái­tatása és a telepek feltérképezése volt a feladatom. Külfejtésre alkalmas teleprészeket kutattunk. Négy berendezést kellett geoló­giailag ellátnom. Volt egy 125 cm -es Csepel gyártmányú motorkerékpárom, gu­micsizmám, esőkabátom, ezek segítségével közlekedtem esőben, sárban, porban, napsütésben. Igen jó erőben voltam ekkor 1951—1952-ben. Aktív súlyemelő, ej­tőernyőző, jégkorongozó. A kimustrált csillekerekeket tengelyestől én tudtam a legtöbbször a fejem fölé emelni, a lendkerekeket a legmesszebre eldobni. Ilyen dolgokkal vetélkedtünk szabadidőnkben. Szerettek hát a munkások, mert értet­tem a nyelvükön is, és befogadtak maguk közé. Érdekes társaság volt. A bányá­szok, a gépész szakemberek hivatásosok voltak, a többiek a környező falvakból -— Bándról, Márkóról, Szentgálról, Herendről — kerültek ide segédmunkásnak. Voltak földmívesek, de voltak félbe maradt egzisztenciák is. Pannonhalmán, Veszprémben a cisztereknél és a piaristáknál érettségizettek, volt hadapród-isko­lások, tisztjelöltek. Megszokott volt ez abban az időben. Volt közöttük egy Fi­scher nevű hatalmas termetű, márkói, sváb fiú. Malmaik voltak a Séd patakon, így hát kulákoknak minősültek. A veszprémi piarban érettségizett. Őt is, és a ha­sonlókat tréfás komolyan „uraztam " és ők visszauraztak előlegezve a doktori címet, amivel akkor még nem rendelkeztem. Fischer úr sokkal testesebb volt, mint én. Nem kövér, de izmos. Hatalmas vállai, karjai, combjai voltak. Három he­lyett evett. Mégis mikor versenyeztünk a súlyemelésben mindig én győztem és sokkal többet emeltem, messzebb dobtam mint ő. Ilyenkor hitetlenkedve odajött és lapátnyi kezével gyengéden megtapogatott. — Miből van maga Vidos úr? — nézegette a saját 55 cm kerületű karjait és csóválgatta a fejét — hi-he-tet-len — tagolta. — Hja, Fischer úr, maga nem szereti a materializmust, ha olvasta volna már csak Hegelt is, Engelst, Marxot nem is merem magának mondani, akkor lenne fo­galma a minőségről! No, de aki a Biblián túl maximum Kantig, Spinozáig jut el, annak az ilyesmi talány marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom