Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Péczeli Béla

Úgy repül az idő, hogy az ember nem is veszi észre. Sok ember nevelődött ki ott velem együtt, akik aztán el is kerültek másfelé. Ma már kevés ismerősöm dolgozik a Dunai Finomítóban, inkább csak az idősebbek. - Gazdaságpolitikai kérdésekkel is kellett foglalkoznod? Ebben ki volt a partnered? Ebben nagyon jó partnerek voltak a mindenkori tröszti gazdasági vezetők, pl. Bandi József, akivel nagyon jól lehetett együttműködni. Ehhez egy kis történet: Egyik üzemünk létesítésénél egy tröszti közgazdász kiszámította, hogy az a finomító üzem gazdaságtalan lesz. Mondom Bandi Jóskának, hogy ha ez ráfizetéses, akkor miért csináljuk meg? - „Ki mondta ezt? Ha nem csináljuk meg, akkor miből fizetem az adót?" Arról volt ugyanis szó, hogy az üzemnek, nagy, pénzben kifejezhető hozama volt, csak elvitte az adó, így nem jelent meg nyereségként. Bandi József nagyon jó partner volt, és segített mindenben. - Meg szoktam kérdezni ilyen beszélgetések alkalmával a partnereimtől, hogy pályájuk során mi volt az a tevékenység eredmény, amelyet a legtöbbre tartanak? Ha értékelem a három szakaszban, hogy a műszaki életemnek melyik volt a legproduktívabb része, akkor kétségtelen, hogy - a Csepelen eltöltött 13 év részben tanulóidő után - a második szakasz, - a DKV létrehozása, fejlesztése. Az alatt a 28 év alatt, amit a vállalati munkában töltöttem el Csepelen és Százhalombattán, együtt éltem az üzemmel, annak nehézségeivel, örömeivel, bánataival, eredményeivel - beleértve az emberek személyi gondját is. Onnan felkerülve a központba nem csak földrajzilag távolodik el az ember. Nem azt mondom, hogy nem volt ez a munka érdekes, csak teljesen más jellegű. Ez a munka sokrétűvé vált számomra különösen a kiváló Dr. Vájta László halála után, a műszaki vezérigazgató-helyettesi tevékenység időszakában. A harmadik szakaszban már távolabb kerültem az üzemi aktív munkától, de ekkor nagyon sok műszaki diplomáciai feladatot kaptam, nemzetközi szervezetekben tárgyalásokat folytattam. A Kőolaj Világkongreszszus Állandó Tanácsának majd Végrehajtó Testületének tagja voltam három cikluson keresztül, ami tényleges rálátást adott az egész világ kőolajiparára. Nagyon sok érdekes utazás, érdekes találkozás, emberi kapcsolatok kialakulásának időszaka volt ez a korszak.