Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)
Péczeli Béla
PÉCELI BÉLA oki. vegyészmérnök A riport Budapesten, a MOL Rt. székházában 1994 februárjában készült. Péceli Béla életrajzi adatait a következőkben foglalta össze: - 1921-ben születtem Budapesten. Másfél éves koromban Diósgyőrbe költöztünk, ahol édesapám mint okleveles vaskohómérnök dolgozott. Ittjártam elemi iskolába. 1939-ben érettségiztem Miskolcon, ezután vettek fel a műszaki egyetem vegyészmérnöki karára. 1943-ban szereztem meg a diplomámat. Az elmúlt évben kaptam meg az Aranydiplomámat 50 évi munka után. A végzés után tanársegéd voltam a Műegyetemen, majd 1943-ban behívtak katonának, és 26 hónapot töltöttem ott. Frontszolgálat és hadifogság után 1946. januárjában tértem haza. Ezután még egy évet tanársegédként dolgoztam. Barátaim Dr. Vájta László és Dr. Száva Nándor hívtak az olajiparba. A kőolajipar mindig érdekelt, és boldogan követtem ezt a hívást, a csepeli SHELL finomítóba. Itt a fiatal mérnökök oktatása nagyon alapos volt. 1947-52-ig lényegében minden üzemegységgel megismerkedtem mint beosztott vagy vezető. 1952-ben kineveztek a gyár főmérnökének. Ekkor a finomító már az államosított Csepeli Ásványolaj ipari Vállalat volt. Nyolc évet töltöttem főmérnöki beosztásban. A háborúban tönkrement üzemek újjáépítésében vettem részt, és ezzel nagyonjó iskolát jártam végig. Itt kis méretekben minden technológia megvolt, amit akkoriban egy finomítóban meg lehetett találni. - Milyen olajjal dolgoztatok? Elsősorban a lispei és lovászi olajjal, aztán jött a matzeni olaj Ausztriából, az osztrákok számára előírt Szovjetunióba irányuló jóvátételi szállítmányokból. A következő új olajtípus a nagylengyeli volt, amit felhasználhattunk. Ezt követte a szovjet - a Tujmaz-i típusú olaj. Az a technológia, amit Csepelen alkalmaztunk, amely alacsony sótartalmú, kénmentes olaj feldolgozására volt alkalmas, már nem felelt meg. Akkor kaptam életem legszebb feladatát, a százhalombattai finomító megépítését.