Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

A beruházások finanszírozásával kapcsolatban nagyon akadékoskodtak. Az angolok sem hittek abban - ők már korábban kudarcot szenvedtek a kőolajkutatásban Budafán -, hogy ott olyan jelentős mennyiség volna, amire érdemes lenne távvezetéket építeni. Ezért azzal próbálkoztak, hogy a magyar állam részéről a MÁV-ot vonják be egy közös szállítási részvénytársaságba. Logikus lett volna, hiszen ha a MÁV elesik a vasúti szállítástól, akkor vegyen részt ebben a távvezetéki ügyletben. A legnagyobb ostobaság az volt, - amint azt Prehm Lóránt nekem egy privát beszélgetésben elmondotta, - hogy ezek a „vaskalaposok" (MÁV) nem szálltak ebbe be. Akkor kiszámíttatta velem 3 évre vonatkozólag, hogy mennyi idő alatt térülne meg a távvezeték, amely abban az időben nagyon nagy befektetés volt. Ugyanakkor az volt még a MAV melléfogása, hogy felemelte a kőolajszállítás tarifadíját részben azért, mert mindig bérelt tartálykocsikat alkalmazott. Végül aztán a MAORT is bérelte a vasútforgalmi tartálykocsikat. A MÁV akkor emelte a dijakat, amikor nekünk éppen növekedett a termelésünk, ahelyett, hogy azt mondta volna, mivel nagyobb a menynyiség, enged az árból. Szóval, ez a MÁV-konstrukció meghiúsult. Ezután Prehm Lóránt állítólag Varga Józsefnek (iparügyi miniszter) is megmutatta a számításaimat, amely szerint - azt hiszem - 1 és 3/4 év alatt megtérült volna az egész távvezetéki beruházás. Elkezdődött a Kápolnásnyék-Pét távvezeték létesítése, és folytatódott a Soroksári úton és tovább Csepelre. Sajnálatos, hogy a magyar állami költségvetési szemléletű pénzügyi vezetésből hiányzott a kockáztatás bátorsága. Ha van egy közös részvénytársaság, egy év alatt már nyereséget hozott volna. Jellemző volt, hogy a MAORT-nak, mint a STANDARD érdekeltségének alkalmaznia kellett a STANDARD szabványait. Ilyen szabványa volt a könyvelésnek is. A könyvelés szabványait az Accounting Manuel (könyvelési kézikönyv vagy számviteli kézikönyv) tartalmazta, amely egy sajátos számrendszert alkalmazott a könyvelésben. Ennek a könyvelésnek volt a különleges módszere az úgynevezett voucher módszer, amit magyarul „naplóbizonylatos" rendszernek lehetne nevezni. Minden tevékenységnek, mint pl. a beruházásnak, az anyagelszámolásnak stb. megvoltak a voucherei. Ezeket összesítendő a főkönyvvézetésben fogták össze csak számszerű feljegyzésekkel. Ebből készítettek úgyneve-