Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

gyobb tárolókapacitás a Dunai Finomítónál volt. Nem csak nyersolajban, hanem késztermékben is. Beszélek a szénsavról is. A MAORT időkben a szénsav illetve Mihályi, Gyulay Zoltán hatására egy kicsit „kegyhely" volt az olajipar számára. Nem hiába énekelték azt a Mihály-i fúrósnótát is. Annak idején Ruedemann is érzékelte jelentőségét, és ezért akart ott üzemet létesíteni. Egyszer elmesélte, hogy úgy gondolták, itt Magyarországon az élelmiszerexportot kell felfuttatni, és ehhez milyenjó hűtőanyag a mihályi szárazjég. Ruedemann a Hangya Szövetkezet (a Hangya Szövetkezet országos vegyesárú-bolthálózatot tartott fenn) vezérigazgatójával - Wünscher úrral - jóban volt. Amikor a Hangya romlandó árut szállított ki valahová - Londonba vagy Párizsba -, akkor a nedves jeget többször kellett cserélni útközben valutáért. Ez az export pedig a szárazjéggel kimehetne Londonig. így próbaképpen megszerveztek a Hangyával egy közös cseresznyeszállítást Londonba, közvetlen hűtőkocsiban. Mesélte Ruedemann: Megérkezett a szállítmány, ott várta a megrendelő cég a gyümölcsöt, boldogan nézték - olyan volt, mintha akkor szedték volna. Mindjárt ott a restiben tartottak fogadást. Nagyszerű! Ez a jövő! - Mondták. Wünscher is ott volt. Mondták, milyenjó üzlet lesz ez Magyarországnak. Még el sem fogyasztották azonban a reprezentációs italt, egyszer csak jött az egyik emberük kétségbeesve, és mondja az angol kereskedőnek, jöjjenek, mert nagy baj van. Kimentek, hát az egész gyümölcskészlet összeesett, túlfagyott, mert a hűtéstechnika akkor még nem volt megfelelően kidolgozva. A háború után a MASZOLAJ (a szovjetek) nem vették át a szénsavtermelést, nekem kellett átadnom Mihályit a söriparnak. Azután már ők fejezték be az ottani beruházásokat. Ehhez tartozik még, hogy Véniss Zoltán kollégámmal ketten el kellett járjunk a Tervhivatalba, mert a tervezésnél baj volt. A nagy fogyasztók és a söripar nem akarták használni a természetes szénsavat. Működött akkor ugyanis 10 olyan alacsony hozamú, kis létszámú, egyenként kb. 10 fővel dolgozó szénsavgyár, amelyek kokszból állították elő a C0

2-t. Ezeket nem is tudták államosítani. Ez volt a konkurencia. Ezeknek elég tiszta C0

2-jük volt, és az ő tulajdonukban voltak a szénsavpalackok. Elmentünk Vass Zoltánhoz (miniszter volt), mert a Tervhivatal állan-