Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

38 Búzás i. m. 1994. 119. 39 Védőtető, védőépület építését javasolja: Feld István: Egy hipotézis életre kel. A visegrádi királyi palota. Szalon III. 1999/2. március-április, 41. (A továbbiakban Feld i. m. 1999/B; Feld István: A „hiteles hipotézis" - avagy miért épül Mátyás visegrádi palotája? Műemléklap III, (1999) 5. 18-19. (A továbbiakban: Feld 1. m. 1999/C) 40 A visegrádi „rekonstrukciók" módszertanáról elsőrangú forrás áll rendelkezésünkre. A palotakertről szóló írás karikatúraszerűen torzítva, épp ezért a gondolkodásmód lényegét feltárva tükrözi a visegrádi módszert. A feltáró régész ír így a kutatás megkezdéséről: „A palota műemléki rekonstrukciója kapcsán felvetődött, hogy az egykori szépséges kerteket is régészeti kutatással hitelesítsük és a lehetőség szerint helyreállítsuk." Az ásatás célja tehát: „hogy a műemléki helyreállításhoz megfelelő tudományos adatokat szolgáltasson". A szöveg a Zsigmond-kori viszonyokról a következő megállapításokat teszi: „...a kert középvonalába szökőkutat építettek, amelyet a palota vízvezetéke táplált. A szökőkút körül valamiféle rendezést bizonyára végeztek, geometrikus rendszerben ültetett gyümölcsfákkal vagy ágyasokkal." Hogy gyümölcsösről vagy virágoskertről beszélünk, az ugye nem tartozik az elhanyagolható részletkérdések közé. De nézzük a folytatást, a Mátyás-kori állapotokról: „Tudjuk, hogy Mátyás király igazi reneszánsz művészi koncepció szerint építette ki a palota belső díszkertjeit, de kevés adatunk van a mulatókertben végzett átalakításra. (...) Mátyás-kori botanikai leletegyüttes még nem került elő, ezért csak valószínűsíteni tudjuk, hogy az elöregedett fák helyett újakat kellett ültetni, ez alkalmat adott a reneszánsz ízlés szerinti változtatásra. Lehetséges, hogy egyes helyekre nem kerültek fák, hanem szimmetrikusan ágyásokat terveztek." Itt tehát újra semmi, de az legalább biztosan épül az előző bizonytalanságra. Most következzék a zárszó: „A vázolt kutatási eredmények alapján - a millenniumi program keretében - Visegrádon lehetőség nyílik egyik legjelentősebb középkori királyi kertünk eredeti növényzetének helyreállítására is." Pálóczi Horváth András: A visegrádi királyi palota középkori gyümölcsöskertje. Magyar Múzeumok VI. 2000/22. nyár, 9-11. Hogy mégis mi a „kertrekonstrukció" alapja? A kutakban talált szerves anyag, a növényi magvak meghatározása (Mátyás itt nem eszegetett import fügét?); Oláh Miklós egyetlen mondata, amely szőlőről és gyümölcsfákról szól; olasz kertanalógiák és a bolognai Pietro de' Crescenzi 1305-06-ban írt Ruralia Commodora című műve, amit „bizonyára Zsigmond építőmesterei is ismertek". Feltételezés feltételezés hátán, fűben, fában és virágban előadva. A kert azóta el is készült, és biztos vagyok benne, hogy semmi másra sem hasonlít önmagán kívül. Vö. még a kertépítész tervező csalódott hangvételű, őszinte írását a vitákról, véleményének figyelmen kívül hagyásáról, a kivitelezés hibáiról. ,,[A] kutatások nem szolgáltattak átütő erejű adatokat a kert egykori tényleges kialakításához. (...) Egyre erőteljesebben hangsúlyoztam, hogy nem rekonstruálunk, hanem csak helyreállítunk, [?] mivel nem áll megfelelő mennyiségű adat rendelkezésünkre. (...) Vészesen közeledett az átadás napja, látható volt, hogy nem készülhet el maradéktalanul a kert erre az időpontra. Változtatni nem lehetett, mert még májusban át kellett adni, ami nem kifejezetten szakmai kérdés volt. És volt ünneplés - a még majdnem csupasz kertben (...)" /. Szikra Éva: Gondolatok a visegrádi kert helyreállításáról. Örökségvédelem, 2002. november-december, 15-16. 41 Vö: Feld i. m. 1999/A. 22.jp. 42 Deák Zoltán referátuma a műemlék helyreállítás az ezredfordulón című konferencián. Műemlékvédelem. XLIII (1999) 1.11. A helyreállításról lásd még Deák Zoltán: Rom, műrom vagy épület. Műemléki helyreállítás a visegrádi királyi palotában. Műemlékvédelem XLV.(2001) 79-83., valamint Román András kritikáját: Lehet egy emelettel több? (A visegrádi Mátyás-palota milleneumi munkáiról) Műemlékvédelem XLV. (2001) 115-117. 43 Ilyen kérdéseket részeget Feld i. m. 1999/A. 32., 33. jp; Feld i. m. 1999/B. 41; Feld i. m. 1999/C. 18. Feld István számon kéri Búzáson az alternatív rekonstrukciós változatok megrajzolását is (Feld i. m. 1999/A. 34-35., 41. jp.), amit a rekonstruktőr a legbiztosabb variáció megrajzolására hivatkozva - és (kimondatlanul is) az építkezés szempontjait figyelembe véve elutasít (Búzás Gergely: Műemlékvédelem és zsurnalisztika. Műemléklap III. 1999/7. 18.; vö: Feld i. m. 1999/B. 41-42). Itt kell megjegyeznem, hogy Búzás rekonstrukciós rajzai e szándék ellenére is eltérnek és az idők során változtak. Vegyük csak a késő gótikus zárterkélyt. Ennek földszinti nyíláskiosztása, a nyílások formái, a feljárat megoldása a LAHU kötetben (Búzás i. m. 1990. 249. kép) és a Mátyás-kori palota perspektivikus képén (pl: Búzás i. m. 1995. 122. oldal képe) alapvetően különbözik, megépülni pedig egy harmadik változat épült meg. 44 Nyilván, mert ez az építkezés azon pontja, amelyben van legalább annyi bizonyosság, hogy érdemes legyen vitatkozni vele (Vö: Marosi i. m. 2001. 362). Mikó Árpád: Rész és egész. A magyarországi rene-