Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

MŰHELY - Tolnai Gergely: Táguló lehetőségek – egy kiállítás margójára

7. Budapest, légoltalmi figyelő egy kispesti iskola tetején. 1998. Fotó: Tolnai Gergely A légoltalmi figyelők másik nagy csoportját a helyi és az ipari védelmi csoportok - tehát nem a központi szervek - figyelői alkotják. Ezeket általában magasabb ipari épületek, raktárak, irodaépületek tetejének sarkaira emelték, de templom tornyán, iskola ormán és középületek tetejét díszítő kupola belsejében is található közülük néhány. Mivel építésük a helyi polgári védelmi-légoltalmi parancsnokságokra volt bízva, s legfeljebb központi irányelveket és vázlatokat kaptak, ezek a fedezékek sokkal változatosabb képet mutatnak. Általában szűkebbek és kisebbek, mint a központilag tervezett objektumok, s vékonyabb a falvastagságuk is. Ez még érthető is, hiszen az alépítményeknek használt helyiségek födémszerkezete nem is nagyon bírt volna el nagyobb terhet. (7. ábra) Mivel ezek az objektumok a helyi légoltalmi szervezetek figyelőiként készültek, feladatuk is más volt, mint a központi alárendeltségbe tartozó létesítményeknek. Eme kisebb állásokból az őrök a jelentéseket a helyi, üzemi parancsnokságnak adták le, s általában az adott üzem területén becsapódott bombák hatásait jelentették. Fő feladatuk volt az esetleges tüzek kitörésének, a vegyi és biológiai (később elméletileg a nukleáris) támadások helyének pontos jelentése, a sérült, rombolt vagy betemetett óvóhelyek minél gyorsabb jelentése, hogy a mentést és kimenekítést meg lehessen kezdeni. A légoltalmi figyelők jelenleg sokkal nagyobb veszélyben vannak, mint a nagy BGS óvóhelyek. A hegytetőkön álló figyelők nagy része ugyan már természetvédelmi területen áll, ennek ellenére a fokozott beépítés fenyegetheti őket. Továbbá vékonyabb falaikat már kikezdte az idő, a legfelső vasalásrétegről már több helyen lemállott a beton, így megkezdődött rozsdásodásuk. Veszélyezteti állapotukat a hulladékgyűjtők szorgalma is, a szabadon álló objektumok egy részéről a páncélajtókat már ellopták. Az ipari létesítmények tetején álló figyelők sorsa pedig az alattuk álló épülettel függ össze. Amikor a modernizálás/átalakítás során lebontják a csarnokokat, vele együtt tűnnek el az állások is. Igen hasonlóak azok a kis óvófülkék, melyek általában az ipari és a kommunális épületek (víz-, gáz-, csatornázási és elektromos művek, városi és vasúti közlekedési kiszolgáló épületcsoportok) bejáratai mellett, illetve a nagyobb csarnokok belsejében voltak. Bár formájukban a figyelőkhöz hasonlítottak, teljesen más funkciójuk volt. A szolgálati helyén utolsó pillanatig maradni kényszerülő személyzet menekülhetett ezekbe az állásokba, akkor, amikor már hullottak a bombák. A gyárak nagy részében ugyanis