F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

HÍREK - Holland múzeumi vezetők látogatása - Az ipari műemlékvédelem helyzete Magyarországon

Sélyei István (Országos Műszaki Múzeum Központi Kohászati Múzeuma): Magyarország első ipari műemléke, az Újmassai Faszenes Nagyolvasztó megmentésének története Egy kiemelkedő emlék vizsgálata - Csepel Levezető elnök: dr. Kubinszky Mihály egyetemi tanár Nagy Agnes (VATI): A csepeli ipari terület rendezési terve Zsigó László (IPARTERV): A régi ipari területek revitalizációs problémái Julian Kolodziea (Lengyelország): A revitalizációs problémák Lengyelországban Április 8. Kirándulás Csepelre, a volt Weiss Manfréd Művek megtekintése az előadásokon elhangzottak tükrében Vita az elhangzottakról és látottakról Levezető elnök: dr. Fejérdy Tamás Hack Róbertnek a témához kapcsolódó fotókiállítása az OMvH aulájában, megnyitó A konferenciát követően felkérték a konferencia szervezőit, hogy megállapításaikat és javaslataikat a jelen „Ajánlás" formájában juttassák el mindazokhoz, akik ezen örökséggel kapcsolatosan bármilyen felelősséggel és/vagy elkötelezettséggel bírnak, így például: tulajdonosok, önkormányzatok, civil szervezetek, szakmai testületek, intézmények, magánszemélyek. A Konferencia megállapította, hogy az ipari örökséget (egyebek mellett) elsősorban - a meglévő értékek ismertségének és elismertségének hiánya; - a gyorsan változó technológiai igények követésének szándéka; - a megváltozott, és főleg a rövid távra szóló, kizárólag haszonelvű érdekeket szem előtt tartó gazdasági környezet veszélyezteti: rávilágított arra, hogy az ipari örökség védelme az emlékcsoport sajátos helyzeténél - és az ebből következő tennivalók interdiszciplináris jellegénél - fogva egyedül a különböző szakmák és (ipari) szakterületek együttműködésével, széleskörű társadalmi támogatás alapján, a közigazgatás, az ipari szféra, a helyi közösségek, az érintett történeti, társadalmi és műszaki tudományok művelőinek összefogásával valósulhat meg; egyetértésre jutott abban, hogy a halasztást nem tűrő cselekvést az adatfelvétel (értékfelmérés) azonnali és gyors elindításával lehet és kell megkezdeni. Ezt a munkát, amelybe minden együttműködni szándékozó személy és szervezet bekapcsolódása kívánatos és szükséges, tartalmi és földrajzi értelemben egyaránt a lehető legszélesebb körben egyszerre kell indítani. Különös jelentősége van a