F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

SZEMLE - Óbuda évszázadai (Kerny Terézia)

SZEMLE 211 ÓBUDA ÉVSZÁZADAI. FŐSZERKESZTŐ: KISS CSONGOR, MOCSY FERENC. BUDAPEST, KORTÁRS KIADÓ. 1995. 592 OLDAL, FEKETE-FEHÉR ILLUSZTRÁCIÓKKAL. Schoen Arnold emlékének „Jelentés a budai szőlőhegyekben talált Aurelianféle kőkoporsóról. Alulírottól, mint szemtanútól: 1832-ik év marczius havában, Flesser ó-budai kapás, az un. Frank Lénárt féle fehér kőkereszt fölötti szőlőjében, a bécsi postauttól néhány száz lépésnyi távolságban, oly helyen, hol sem sem a cseresnyefa, sem a szőlőtő nem akart díszleni, ganéj vermet akart ásni. A mint 3'-nyi mélységig jutott egészen véletlenül egy csinosan faragott sértetlen koporsó-fedélre akadt..." (-: A Buda környékén felásott római sírokról. Archaeologiai Közlemények IV. (1864) 119.) A filoxéra járvány 1886-ban kipusztította a hajdan híres óbudai szőlőket, a fent említett fehérmészkő fogadalmi feszület sem létezik már, az azonban bizonyos, hogy bármerre bolygatják itt azóta is a földet római, középkori vagy éppenséggel újkori emlékekre bukkanhat az ásató régész mind a mai napig. Ezt az egymásra települt több évezredes kontinuitást próbálta bemutatni a most ismertetendő, igényes kivitelű, műnyomópapíron készült kötet az egyes témák legavatottabb szakértőinek közreműködésével, akik több évtizedes kutatómunkájuk eredményeit összegezhették itt. A számos intézmény támogatásával megvalósult könyv Budapest más kerületeinek helytörténeti monográfiái (Ferencváros, Józsefváros, Promontor, Újpest, Csepel) közé illeszkedik. Utoljára 1990-ben jelent meg hasonlójellegű munka, amelyre a jelen kiadvány nagy mértékben támaszkodott is.

1 A helytörténeti kiadványok, múzeumi évkönyvek hagyományos tagolását követő, gyakorlatilag a mai közigazgatási határoknak megfelelő III. kerületet bemutatni kívánó kötet földtani és geográfiai áttekintéssel indul (úgy tűnik, hogy flórája és faunája kevésbé specifikus!), majd szigorú kronológiai sorrendben az őskortól az 1989-es rendszerváltásig kíséri nyomon a település történeti, művelődés- és építészettörténeti arculatát. Óbuda múltjának viszonylag ritkán tárgyalt korszaka az őskora. Kőszegi Frigyes korábbi ásatások és viszonylag gyér irodalom alapján vázolta föl a térség legrégebbi kultúráinak szerepét és jelentőségét kárpát-medencei kontextusba ágyazva, különös tekintettel az itt előkerült bronzkori leletekre (33-58.) Kétségtelenül sokkal több figyelem kísérte, kíséri immár két évszázad óta a település római kori elődjének, Pannónia Inferior helytartói székhelyének, Aquincum-