Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Somorjay Sélysette: Mementó a barátnak. Egy 18. század végi selmecbányai emléklap

Mementó a barátnak Egy 18. század végi Selmecbányái emléklap SOMORJAY SÉLYSETTE „Noch einmal die schöne Gegend, Meine Schemnitz möcht ich sehen Noch einmal die Berge-Rücken Wo die Schachtgebäude stehen Und des Bergmanns frohe Lieder Tönen mir im Herzen wieder Glück auf, Glück auf!" Ig)' őrzi a diákemlékezet' az akadémiai évek színterét, mindenekelőtt kiemelve Selmecbánya festői vidékét. A környező hegyek az aknákkal és kohókkal éppúgy hozzátartozott a bányász akadémikus mindennapjaihoz, mint a város, ahol tanult és mulatott a diákság azóta, hogy 1763-ban, több évtizedes vajúdás után, egyetlen vegytani tanszékkel megnyílt az első nyilvános bányaiskola Magyarországon.- Azt megelőzően a szakemberképzés az egyes bányakerületekben folyt, inkább a céh hagyományokhoz hasonló módon, mint intézményesen. 1735-ben született az első javaslat bányaiskola felállítására Selmecbányán, de a Bányászati Akadémia statútumát végül csak 1770-ben erősítette meg Mária Terézia. Az intézmény birodalom szerte elismert, rangos tanintézet volt, ahol a bányászati tudományok (a korabeli szóhasználatban Bergbaukunde, vagy montanisztika) oktatása a műszaki tudományok teljes körét felölelte. A tanszékek száma és a tanrend az évek során változott, de a törzsanyagot lényegében mindvégig a matematika, geometria, a mechanika különféle ágai, vegytan, ásványtan alkotta, amihez bányajog, erdőgazdászat, rajzoktatás és könyvvitel társult. A tananyagot három év alatt kellelt elsajátítani igen szigorú vizsgafeltételek mellett. Ezt követően kétszer három hónap szakmai gyakorlat következett a közeli szélaknai bányászati üzemeknél. Az akadémia tanrendjét Bécsben állapították meg, és innen felügyelték az oktatást is, mivel az intézet létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy a kincstári bányabirtokok és só hivatalok vezetésére mindig megfelelő számú jól képzett szakember álljon rendelkezésre. Az ösztöndíjas hallgatók számára a tanulmányaik befejeztével fizetett gyakornoki állás, majd biztos hivatal várt. A magas szakmai képzés azonban, amelyet számos egykori diák későbbi sikere fémjelzett keresetté tette az akadémiát és így a kincstári hivatal létszámigényén felül is látogatták azt olyan hallgatók, akik vagy bányatulajdonosok voltak, vagy magán bányáknál kívántak elhelyezkedni, illetve a műszaki tudományok iránt érdeklődtek. Selmecbánya vonzásköre a 18. században igen nagy volt, mivel hasonló profilú tanintézet még jó ideig nem volt a közelben és a német oktatási nyelv lehetővé tette, hogy az akadémia a Habsburg birodalom határain túli német nyelvterü-