Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

F. Mentényi Kára – László Csaba: A kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház épülete

A kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház épülete F. MENTÉNYI KLÁRA - LÁSZLÓ CSABA A volt árvaház nagyméretű, egyemeletes, két belső udvarral rendelkező, szabálytalan épülettömbje a fallal körülvett kicsiny belváros északkeleti sarkában helyezkedik el. Az egykori várárok felé néző, hangsúlyos timpanonnal koronázott, hoszszú keleti homlokzat éppoly egyszerű architektúrát mutat ( 1. kép), mint a többi utcai illetve belső udvari homlokzatok. A gazdagabban kialakított főpárkánytól eltekintve a többi, vakolatból készült osztó- illetve díszítőelem: az egyszerű lemezes övpárkány, az ablakok sima szalagkeretei és a közöttük lévő szakaszokat kitöltő faltükrök alig-alig emelkednek ki a falsíkból, a függőleges tagolás pedig teljesen hiányzik. Az épület belsejében végighúzódó udvari folyosókról nyílnak a fiókos dongaboltozattal fedett, tágas helyiségek. Az első ránézésre egyetlen izgalmas építészeti részletet az északkeleti sarok szabályos félköríves formájú kiugrása jelenti. A város történetével foglalkozó, összefoglaló jellegű szakirodalom - érthető módon - mindezidáig tényként kezelte azt a feltételezést, hogy a szóban forgó épületrészben az 1531-ben épült Rókafok-bástyát (Hóhér-torony) kell látnunk, amelyet a 18. század végén befoglaltak az árvaház épületébe.

1 Nem kételkedett ebben a város életében egykor oly jelentős szerepet játszó intézmény két monográfusa sem. A kőszegi árvaház és tegyük hozzá: kutatói is abban a szerencsés és kivételezett helyzetben vannak, hogy rendelkezésükre áll a kőszegi bencés Barcza Leánder

2 és a szombathelyi püspökség kötelékébe tartozó Vecsey Lajos

3 nyomtatásban megjelent, igen jól használható műve. Érdekes módon mindkét publikáció 1943-ban látott napvilágot, mindkettő források alapján dolgozta fel az árvaház történetét, a különbség talán csak abban van, hogy az előbbi szerző inkább a városi anyagra támaszkodott, míg az utóbbi természetesen inkább a püspökség levéltárára. Az előzmények Szvetics József a város bírájának kezdeményezésére 1741-ben jött létre az első katolikus városi árvaház, amely elsősorban a közeli artikuláris helyen, Nemescsóban működő lutheránus intézménnyel kívánt rivalizálni.

1 Az északi külvárosban elhelyezett létesítmény bővítése céljából, Kelcz Imre jezsuita páter elképzelése alapján 1749-ben vásárolták meg a jelenlegi épület helyén álló Arany Korona fogadót a mellette fekvő tágas kerttel együtt. A tatarozás után itt kapott helyet az immár a jezsuiták által vezetett konvertita árvaház, ahol a szervezetet alapítványokkal támogató nemes ifjakat és leányokat is neveltek. A helytartótanács 1752-ben királyi jóváhagyásra terjesztette fel az intézményt.