Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Gilyén Nándor: Veszprém megyei pajták

Veszprém megyei pajták

1 GILYÉN NÁNDOR A pajtának (csűrnek) nevezett gazdasági épület

2 eredeti rendeltetése az volt, hog)' a hosszú ideig, tavaszig is elhúzódó kézi cséplésnek fedett munkahelyet, a learatott gabonának pedig a cséplés elvégzéséig védett tárolóhelyet adjon. A kézi cséplés és a pajta a csapadékosabb és kevesebb gabonát termő területekre (a Dunántúl nyugati fele, az északi hegyvidék, Erdély, az alföldek peremvidékei) jellemző. A nyomtatás területén (a Kis- és a Nagyalföldön, a Dunántúl keleti részén, valamint a moldvai csángóknál) ez az épületfajta ismeretlen. Az átmeneti területeken - így Veszprém megyében - előfordult, hogy csépeltek és nyomtattak is. Pajtát legtöbbször ezeken a helyeken is találtunk. A pajta, eredeti rendeltetésének megfelelően, két fő részből, a szérűből

3 és a fiók(ok)ból áll. A tágas, szekérrel is járható szérű, a cséplés helye, általában középen helyezkedik el. Az oldalt, legtöbbször mindkét oldalon található fiókba hordták be aratás után a kévéket, amelyek így a hosszan elhúzódó cséplés befejezéséig csapadéktól védett helyen voltak, és kellőképpen kiszáradtak. Eg)' átlagos méretű pajtába kb. 100 kereszt gabona fért. Mint említettük, Veszprém megyében a nyomtatás is ismert volt. Erre utal, hogy sok helyen a pajta mögötti, ritkábban a pajta előtti részt nevezik szérűnek (szűrő, szalmás kert). A pajta rendeltetéséből következik, hogy csak a viszonylag nagyobb, legalább 10 holdas gazdaságokban volt rá szükség. Ezért elterjedésükből következtetni lehet a korábbi birtokviszonyokra is. Jellemző példa, hogy Hidegkútnak, Nagyhidegkút nevű falurészén, ahol módosabb gazdák laktak, még ma is szinte minden portán találunk pajtát, míg Kishidegkúton (amely korábban Tótvázsonyhoz tartozott), ahol nagyrészt kisiparral foglalkozó zsellérek és törpebirtokosok éltek, éppen ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. A pajta eredeti rendeltetését a 19. század végén, a cséplőgép parasztgazdaságokban is általánossá váló használatával elvesztette, mert a cséplés ideje néhány napra rövidült. Mint több célú tároló azonban napjainkig tovább él, sőt éppen ilyen minőségben, a nyomtatás területén is tovább terjed. Ekkor derült ki ugyanis egyértelműen, hogy szérűje minden átalakítás nélkül szekérszínnek, gazdasági eszközök, gépek tárolóhelyének, legújabban garázsnak, fiókjai pedig takarmánytárolónak kiválóan használhatók. A fiókokat helyenként istállónak, ólnak rendezték be (bár ez kisebb átépítést igényelt). Ezzel magyarázható, hogy pajták - bár megváltozott rendeltetéssel és részben újabb szerkezeti megoldásokkal - napjainkig épülnek.' Fennmaradásukat, sőt továbbterjedésüket ezenkívül presztízsszempontok is segítették, ugyanis a pajta, mint az udvar legnagyobb épülete, a gazda jómódját is kifejezi. Nyilvánvaló, hogy a Veszprém megyében ma álló pajták túlnyomó többsége - mi-