Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

D. Mezey Alice – Szentesi Edit: Az állami műemlékvédelem kezdetei Magyarországon. A Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale magyarországi működése (1853-1860)

24 Eitelberger, Rudolph von: Bericht über einen archäologischen Ausflug nach Ungarn in den Jahren 1854 und 1855. JbCC I (1856) 91-140. Eitelberger, Rudolph von - Hader, Gustav - Helfert, Josef. Mittelalterliche Kunstdenkmale des Österreichischen Kaiserstaates. I. Stuttgart, 1858. 69-76. Taf. IX-XIL: Die romanische Kirche St. Ják in Ungarn mit Rücksicht auf ähnliche Kirchenbauten dieses Landes. A tanulmány szemléletének méltatása: Marosi, Ernő: Die Anfänge der Denkmalpflege und die Tätigkeit der k. u. k. Zentralkommission in Ungarn. In: Die ungarische Kunstgeschichte und die Wiener Schule 1846-1930. Austellungs Kai. Red. Ernő Marosi. Bp., 1983. 13-18. Azonnali kortársi visszhang: Gierse, E: Berichte aus Ungarn im „Organ für christliche Kunst" aus den Jahren 1853-1873. Acta Históriáé Artium XXXI (1985) 45. 25 Weiß, Karl: Die Kirchenruine von Zsámbék in Ungarn. MitthCC II (1857) 105-108. 26 Essenwein, August Die romanische Kirche zu Lebeny (Leiden) in Ungarn. MitthCC II (1857) 7-10., 35-39. 27 Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Bp., 1876. Előszó 28 MitthCC I (1856) 239-240. 29 Fábry, Ignaz: Die Restauration des Elisabeth-Domes zu Kassau. MitthCC IV (1859) 201-203. Mihalik József. A kassai Szent Erzsébet-templom. Bp., 1912. 50., 98-100. Marosi Ernő: Tanulmányok a kassai Szent Erzsébet templom középkori építéstörténetéhez. I. Művészettörténeti Értesítő XVIII (1969) 1-45., 3. és 14. jegyzet. Marosi Ernő: A kassai Szent Erzsébet-templom történetének és restaurálásának rajzi dokumentumai. In: A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Kiállítási katalógus. Szerk. Szabó Júlia, Majoros Valéria. Bp., 1992. 93-104. Gierse i. m. 48-50. (1855), annak említésével, hog)' Gerster terveit „Graf Thun, Baron Sacken, Dr. Heider und Prof. Eitelbereger" látták, az épületet legjobban ismerő Henszlmann tanácsainak kikérése pedig csak terv, mivel ő jelenleg Párizsban van. 30 Protokoll 1853/37, 83. 31 MitthCC I (1856) 14. 32 Az eljárás nehézkessége annyira jellegzetes, hogy teljes terjedelmében idézzük Arányi Lajos beszámolóját, tekintettel arra is, hogy a bizottság magyarországi vonatkazású iratanyaga elpusztult, ezért más esetekben nincs módunk ilyen részletesen követni a történteket: „Fönáll Bécsben 1850 óta azon fölötte üdvös intézet, melynek neve k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale (Építészeti emlékműveket megvizsgáló ésjó karban fentartó cs. k. központi bizottmány) ; ezen intézetet a szászvárosi volt kerületben fölállított ű.n. Conzervátor Lorenz [sic!] József 1855-ben tudósítá az 1854. április 13-án kitört hunyadvári tűzvészről, mire az határoztatott: hog}' az elégett vár héjázása (befedése) és lehetséges fentartása az erdélyi helytartótanácsnak ajánltassék. Húsz hónap múlva (1857-ben) azon választ veszi a fenemlített bécsi intézet az erdélyi helytartótanácstól, hogy egy tiszt Hunyadvár bajainak megvizsgálására és a befedezés tervezésére kiküldetett, továbbá hogy felkéretett a magas belügyi ministerium miszerint a megkívánt költségek mindaddig az országos alapítványból fedeztessenek, míg a várnak mire fordítása tüzetesen fog elrendeltetni. A bécsi középponti bizottmány a belügyministeriumnak ajánlván Hugyadvár ügyét azon választ nyeri, hog)' egyebütt tenne lépéseket, mert az országos alapot más czélokra kell igénybe venni; ennek folytán a középponti bizottmány a kereskedelmi ministeriumnál keresett segélyt, hogy legalább a lovagterem fedessék némi pótfedéllel (Nothdach) be, valamint a kápolna is, mire az említett ministerium táviratilag tudakozódván a VHunyadi vár baja felől nem ugyan a megkívánt 17 000 forintot, hanem annak árnyékát t.i. 400 forintot és 34 krajezárt utalványozott némi valóságos és az egész várat befedő héjazat helyett aféle ú.n. pótfedélre, mely csupán a lovagtermet, a kápolnát, s az erkélyeket lett volna védendő, de az igazat megvallva a németnek talpraesett közmondása szerint: fél szabály semmi szabály (Eine halbe Massregel ist keine Massregel) mai nap nincs többé pótfedél (mert elrohadt) és nincsen még valóságos fedél, mert