Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vízy Lázló: A Fővárosi Bíróság épülete és a Feszty-képek

Zala György (1858-1937): Szobrász, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A századforduló művészetének jelentős képviselője. A neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere. Művészetét a bravúros mesterségbeli tudás, a barokkos mozgalmasság, a pátosz és a festőiség jellemzi. Mátyás király megadja a népnek a szabad költözködés jogát (5. kép) „Mátyás király az egyik kép hőse. Az igazságszolgáltatás kegyetlensége enyhült. A renaissance a szíveket is átjárta, megnemesítette. A festő a jogfejlődésben is föl akarta ezt tüntetni, s a nagy királyt választotta az átmenet kapcsául, ki a nyugati czivilizáció befolyása alatt állt, ki Magyarországot a nyugat műveltségéhez, vezette oly nagy hévvel. Az átmenetet az igazságszolgáltatás előbbi sötét koszakából a újabbhoz gyöngéd és poétikus érzékkel festi meg a művész, még a derült színekkel, a mosolygó szabad éggel is köszöntvén a czivilizáció feltűnését. Ez a kép allegorikus, de mély érzéssel festve. Nem annyira a jogszolgáltatás, mint a humánizmus a tárgya. Mátyás király megadta a jobbágyságnak a szabad költözködés jogát, enyhített azon a szolgaságon, mely a jobbágyat a földhöz lánczolta. A demokratikus szabadság első szellője lengedez a síkságon, a fa lombjai közt, mely alatt a király fogadja a jobbágyok hálálkodását. A fa árnyából intézi szavait a király a néphez. Mellette ott ül iródiákja, az akkori udvari szokáshoz híven olaszosan öltözve, s följegyzi a király szavait: „pauperes liberam"...A király délczeg, sokat kifejező, méltóságos alak s emelt kézzel intézi szavát az összegyűlt parasztokhoz. Tipikus magyar alakok ezek, viseletöket Feszty a vajdahunyadi vár XVI. századbeli freskói után festette. A legszebb alak köztük az az ősz ember, kinek haját fésű szorítja hátra s a király palástjának szegélyét csókolja. A kép mind bensőségével, mint korhű vonásaival meglep." Werbőczy bemutatja a Hármas Könyvet II. Ulászló királynak (6. kép) „Werbőczy - nagyon természetesen - el nem maradhatott a magyar jogszolgáltatás történetéből. Az 1514-iki országgyűlésen Werbőzcy ítélőmester összeállítván a sarkalatos törvényeket, a rendek a Hármas könyv szentesítést kívánták. Az ötödik kép azt a momentumot tárja elénk, mikor Werbőczy megjelenik Ulászló király előtt és felmutatja neki a törvénykönyvet. A király a trónon ül, hermelines palástban, fején liliomos házi korona. Hidegen, kelletlenül, bizalmatlanul tekint Verbőczyre, ki bátran és pathetikus mozdulatban mutat a Tripartitumra. Egyszerűen feketébe van öltözve, vállán szűr-szabású vörös mente. A festő e képen a kurucz viselet után alkalmazta a kosztümöket. A király jobbján Bakocs Tamás kardinális. A többi alak a papságot és nemességet képviseli. Az egyik alakban mindenki fölismerheti Jókai jól talált vonásait." Jókai Mór (1825-1904): Regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb alakja. 1842-44-ig Kecskeméten hallgatott jogot, majd joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott. Megszerezte az ügyvédi oklevelet. Petőfi hatására 1848-ban a március 15-i eseményekben vezető szerepet vitt, résztvett a 12 pont megfogalmazásában. Politikusként a polgárosodó rétegek liberális elveit hirdette. 1895-ben a Magyar Békeegyesület elnökeként résztvett az Interparlamentáris Unió brüsszeli kongrasszusán. Politikai cikkeit és háborúellenes felhívásait ismerjük. Nem véletlenül került a Feszty-kép központjába.