Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Vízy Lázló: A Fővárosi Bíróság épülete és a Feszty-képek

A bemutatott esküdtszéki terem festményeiről szólva korrigálnunk kell azt a téves adatot, mely 1891. óta a szakirodalomban is fellelhető, hogy a falat freskók díszítik. A festmények nem freskók, hanem nagyméretű táblaképek. (Hasonló nagyméretű képeket találhatunk a Markó utcai egykori Főreál épületében is.) A képek festője Feszty Árpád. Feszty Árpád (1856-1914): Kezdetben vallási és történeti tárgyú képeket festett Münchenben. Népszerűségét és hírét elsősorban a „Magyarok bejövetele" (1896, az ún. Feszty-körkép) című munkájának köszönhette. Falfestményei közül legismertebbek az Operaház előcsarnokát díszítő, a hangok eredetét ábrázoló képsorozata. Művészetében egyaránt megtalálhatók az akademizáló és naturalista tendenciák. Felesége Jókai Róza volt. Feszty az esküdtszéki teremben a magyar büntetőtörvénykezések jellemző állomásait hat képben ábrázolta. Ezek sorrendben a következők: A tűzpróba, Kálmán király eltiltja a boszorkányégetést, A perdöntő párbaj, Mátyás király megadja a népnek a szabad költözködés jogát, Werbőczy bemutatja a Hármas Könyvet II. Ulászló királynak és végül Deák Ferenc előterjeszti a büntetőtörvény-javaslatot. A képeken korabeli történeti személyiségek, jogászok és politikus államférfiak egész sorát szemlélhetjük mint Jókai Mór, de a kor e nagy alakján túl megjelennek a képeken Zala György szobrász és a korszak más ismert személyiségei. A tűzpróba (2. kép) „A középkor igazságszolgáltatásának e kegyetlen formája, mikor az eltitkolt igazságnak csoda által kellett kiderülni. Ha a bűnnel vádoltat nem égette meg a tüzes vas, csak akkor nem ítélték el. A bíráskodás az egyház embereinek kezében lévén, a tűzpróba egyházi szertartásokkal volt összekötve, imádsággal, harangozással. A papi bírák teljes egyházi díszben jelentek meg. Feszty képén is egy kolostor előtt folyt le a megható jelenet, zord, komor ünnepélyességével, melyet a csoportok az egyes alakok oly jól kifejeznek. A kolostor kapuja előtt folal helyet az ítélő főpap, körülte egyházi és világi férfiak, s hátrább a népből való alakok. A vádlott egy szép, ifjú lány, hosszú fehér ruhában. A királyi bíró pánczélos alakja jelt ád, hogy az istenítélet kezdődjék, a leány lépjen rá a tüzes vasdarabra, melyet egy piros kámzsával elfödött hóhér hosszú fogóval vett ki a tüzes katlanból. A szép lány borzadva döbben vissza, karját rémülten, kimeredt szeméhez emeli. Tekintete az izzó, szikrázó vasdarabokra mered. A gyülekezet némán, de mogorva várakozással lesi, hogy mi fog történni. Világosan, tisztán elmond mindent a kép. Fő alakja, a fiatal lány, egy szépen gondolt drámai cselekvény rokonszenves hősnője, plasztikus és kifejező. A többi alakok s mind annyit ki bírnak fejezni s annyi festőit képviselnek. A fényes színek is fokozzák a kép hatását. Feszty e festményeken a közéletben és művészi körökben ismerős több alak arczképét is fölhasználta, így itt a bizanczi egyházi díszben ülő főpap arcza Müller Kálmán egyetemi tanáré, az ítélő pedig Keleti Károly miniszteri tanácsosé, akik kézséggel szolgáltak modellül a művésznek." Müller Kálmán (1849-1926): Belgyógyász és egészségügyi szervező. Előbb a Rókus kórház, majd a pesti kórházak igazgatója volt, résztvett az első orvostovábbképző tanfolyam szervezésében, egyetemi előadó, majd 1897-től az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke. 1911-ben a TBC elleni küzdelem kormánybiztosa. E téren végzett munkájáért kapta a bárói címet. Keleti Károly (1833-1892): Statisztikus, az Országos Statisztikai Hivatal első igazgatója, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az 1869-es népszámlá-