Pamer Nóra szerk.: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994)

Preisich Gábor: Budapest arculatának változása az utolsó fél évszázadban

jelent a körforgalmú Gilice tér közelében, időszakunk utolsó éveiben létesített, változatos beépítésű kis lakótelep. A kerülethez tartozó Pestszentimre megtartotta csaknem falusias, családi házas jellegét. A XX. kerület Pestszenterzsébet Kispesttel együtt azok közé a külső kerületek közé tartozik, ahol a központi részek paneles, lakótelepszerű beépítése értékes kisvárosias fejlődést szakított meg, szerencsére csak az új beépítés széléig érően. Tőle keletre megmaradhatott az utcák korábbi, kisvárosias jellege. A kerület nagy, új látványossága az addig beépítetlen területen, zöld környezetben emelt Délpesti Kórház. A kerülethez tartozó Soroksár megtartotta falusias jellegét. Főterének kilátását ma eltakarja a tengelyébe épített nagy szolgáltatóház. A XXI. kerület Csepel — Újpesthez hasonlóan - ipari kerületként, munkáskerületként korszakunk kezdete óta az építési tevékenység homlokterében állt. A háború utáni első években — Újpesttel egyidejűleg - itt épült meg az első - még az „Új Építészet" elveinek megfelelő - Béke téri kis lakótelep, a „szocreál" időben új épületekkel egészült ki a Szent Imre tér. Lakótelepeken kívül számos ké>zépület, iskola és egy nagy bevásárlc>központ is épült Csepelen, amely mindezek által - ha felemás módon is - városias arculatot nyert. Viszonylag önálló városrésze a háború utolsó éveiben parcellázott, dimbes-dombos terepű Királyerdő kertes családi házas városrésszé alakult, a Ráckevei (Soroksári) Dunaág mentén, szemben a Molnárszigettel, strandfürdő létesült. A budai oldal külső kerületei közt délen a Budafokot, Budatétényi, Nagytétényt magában foglaló XXII. kerületet kevésbé érintették a nagylakótelep építési akciók. A nagytétényi, Barté>k Béla úti lakcitelep körül megmaradt a környezet családi házas jellege amely új értéket nyert a volt Rudnyánszky-kastély műemléki helyreállításával, múzeummá alakításával. A budatétényi Rózsakert-lakótelep viszonylag jól a tájba illeszkedő kisebb együttese sem változtatta meg környezetének hangulatát. A domboldalban álló „középmagas" házcsoport egyedi jellegű. Budafoknak megmaradt a történelmileg kialakult, borpincék és a dombos terep álal tagolt kisvárosias képe. Központi tere környezetbe illő épülettel egészült ki. Zavaró viszont a Leányka utcának a domboldalt a Dunától elzáró sávos beépítése. A kerület külső részei annyiban változtak, hogy korábbi, részben falusias, részben külvárosias jellegük folyamatosan kertvárossá alakult. Az Óbudától északra fekvő városrészek közigazgatásilag, az 1950-ben Budapesthez csatolt Békásmegyerrel együtt a III. kerülethez tartoznak. A Római part hosszan elterülő csónakházas üdülőterülete korábban a Duna árterülete volt, amelyet a mögöttes városrésztől csupán a Nánási út ideiglenes töltése védett. A Duna-parton emelt hatalmas töltés most védi, de egyben el is választja a Dunától az eddig vele közvetlen kapcsolatban álló csémakházakat, üdülőket. A Római part és a Szentendrei út ké)zött épült, ún. Pók utcai lakótelep az üdülőterület-jelleget hátrányosan változtatta meg. Tovább északra a Békásmegyeri lakótelep részben szabad területen, részben Békásmegyer-Ofalu tövében épült. Az észak felől Budapestre érkezőt ennek a látványa fogadja. Tanulmányom végére érve, tudatában vagyok annak, hogy csak futó pillantást vethettem Budapest arculatában általam legjellegzetesebbnek vélt változásokra. Ezek regisztrálásán kívül a környezetébe többé-kevésbé beilleszkedő, jellegét meg nem változtató sok létesítménnyel, épülettel nem vagy csak érintőlegesen foglalkoztam. A terjedelem korlátai miatt így nem térhettem ki - többek között - az elmúlt félévszázad alatt létesült vagy bővített, átépített ipari területekre, üzemekre, sem a budapesti zöldterület mennyiségében és minőségében beállt változásokra.