Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Műemlékek - II. Balatonakalitól Szigligetig

Alsómalom, Martinovics u. Egykor a Malom-tóból lefolyó Tapolca-patak vize által hajtott malom, amely a 18. század első felében épült földszintes formában. Mai alakját több átépítés után a 20. században nyerte. (Védett épület.) Szt Donát-kápolna, Szent György-hegy. A Tapolcához tartozó Mogyorós-hegyen ke­letelt, dongaboltozatos hajóval, félköríves szentéllyel, bejárati előtere felett íves lezárású harangtartó fallal, sarkain ferde támfalakkal 1811-ben építtette a hegyközség. R. k. templom, Diszel. A Tapolcával egyesített falu késő barokk, homlokzati tornyos, kétboltszakaszos hajójú és félköríves szentélyű temploma. Háromemeletes tornyán óra­párkány felett nyolcszögletű, falazott és hegyes sisak ül, homlokzatain sima sávok kö­zött höbörcsös vakolat van. Falaiban valószínűleg az a középkori előzmény rejlik amely először a pápai tizedjegyzékekben szerepel 1333-1334-ben. 1550-ben még működő plé­bánia volt, 1572-ben pusztították el a törökök véglegesen. A község újra települése után 1755-ben építették újjá. Jelenlegi alakját 1774-ben kapta. (Műemlékileg védett.) Kóhid, Diszel. Háromívű, falazott mellvédje közepén talapzaton álló, oromzatos fülké­ben népies Nepomuki Szt. János-szobor. Lakóház, Diszel, István u. 11. Előkertes, utcával párhuzamosan épített, csonkakonty­tetös és földszintes ház, sima felületű homlokzatán négy vakolatkeretes ablak félköríves szemöldökpárkánnyal, a 19. század első feléből. Présház, Diszel, Hajagos-dülő. Kétszintes, alul dongaboltozatos pince, fent csehsüveg­boltozatos szoba, síkmennyezetes présház és kamra, előttük háromívű, mellvédes tor­nác. Barokkos vonalú, íves oromzatában két ablak, felette szobros fülke, ennek két olda­lán ovális szellőzők amelyek között vakolatból formált, szembeforduló oroszlánok kö­zött kör alakú tábla kereszttel. VIGÁNTPETEND R. k. templom. Bejárati homlokzata előtt íves falak közül előrenyúló, órapárkányos to­rony, háromboltszakaszos hajó orgonakarzattal, keskenyebb szentély. Belsejében a főol­táron Keresztelő Szt. János-kép rokokó keretben, barokk szószék és keresztkút. A temp­lom bejárata előtt a középkori templom alapfalai rajzolódnak ki a terepen. E nyomok­ban ránk maradt régi templomot a 14. századi pápai tizedjegyzékek is említik a kettős település petendi részén, 1318 és 1519 között azonban a vigánti Keresztelő Szt. János­egyházat említik az írott források. A 16. századi török dúlásokban elpusztult épület 1745-ben a falun kívül álló rom volt. Barokk formájában 1757-1760 között Esterházy Ká­roly építtette újjá. (Műemlékileg védett.) Evangélikus harangtorony, egyemeletes, kósisakkal fedett 18. századi barokk, oldala­in kis, ovális ablakok vannak. (Műemlékileg védett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom