A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Kristina MARKUŠOVA: A kassai Szent Erzsébet templom helyreállításai

závaló falazattal együtt, a déli torony újabb sátorteteje, új orgonakarzat, a szentély falának új támpillérei, a huszártorony a főhajó és a kereszthajó kereszteződése fölött, neogótikus fiáléformák, új vízköpők, párkányok, mellvédek, több új ablakmérmű. Lebontották a templom északnyugati oldalához épült Szent József oldalkápolnát, mivel zavarónak tartották „nem eléggé tiszta" stílusát. Eeredetileg Steindl áttervezte az egész nyugati homlokzatot, a befejezetlen déli tornyot az oldalhajó magasságáig, az északi tornyot egy emelettel bontatta volna le, hogy újból kiépíthesse mindkettőt, formadús kőcsipke elemekből, egyforma 60 méteres magasságig. Sőt, a déli torony felső részébe tervezett egy kettős csigalépcsőt is - erre nyilván a meglevő ún. királyépcső ihlette.Ezt a nagyszabású tervet viszont nem tudta műszaki követelményekkel indokolni, ezért a magas költségvetés miatt az illető bizottság a tornyok átalakítását törölte. A túlzott takarékoskodást ezen a ponton ma csak helyeselhelhetjük, viszont a szentély átépítéséhez 1877-82 közt az olcsóbb, de kevésbé ellenálló homokkövet használták Szepesolasziból (Spisské Vlachy), ami nagyon hamar megbosszulta magát. Ezt még időben észrevették, ezért a többi rész javításához már sokkal jobb minőségű homokkövet hozattak Királykából (Králiky), Besztercebánya mellől. A szentély szepesi homokkőből faragott neogótikus díszei (főpárkány, mellvéd, víközpők, támpillérek) már a XX század húszas éveiben annyira tönkrementek, hogy le kellett a felső részüket bontani, mivel a lehulló darabok veszélyeztették a dóm körüli forgalmat. Mi történt a templomról lebontott, eredeti gótikus kövekkel? A kőmellvéd elemei, több támpillér és portál darab a kassai Jakab-palota romantikus kertjébe került (ma már a kert nem létezik, a köveknek hűlt helye van). A Jakab család vállalata volt az átépítés főkivitelezője. Ugyanis az építtető - a kormány - utasította az illetékeseket, hogy igyekezzenek jó áron túladni a régi köveken, evvel is gyarapítva az építkezés kasszáját. Az eredeti orgonakórus összes elemét az ausztriai Wilczek báró vásárolta meg és beépítette őket az akkor épülő (ma azt mondanánk Disneyland-féle) romantikus várkastélyába Krezuensteinban, amely Bécstől Duna ellenében kb. 20 km-re található. A kastély két belső udvarát összekötő átjáró felett szerkesztették össze a volt kórust egy árkádfolyosó alakjában, mely ma is „Kaschauer Gang" néven látható aWilczek család magánmúzeumában. Még kalandosabb sorsú lett egy női szent homokkő szobra, amelyet nyilván valamelyik kapuzatból emeltek ki. Ezt ugyanis egy külvárosi kis ház homlokzatfülkéjébe helyezték el. A 70-es években ezt a volt külvárost lebontották, hogy helyén új lakótelep épüljön. Szerencsére a törmelékben egy véletlenül arrajáró szakember észrevette a színesre mázolt, de ütött-kopott szobrot, így került a Kelet-szlovákiai Múzeum gyűjteményébe. Mi maradt meg tulajdonképpen a középkori Szent Erzsébet templomból egy ilyen beavatkozás után? Eredeti anyagában maradt meg a szentély falazata, boltozata, támpillérei, a belső részben a diadalív, északi pillére mellett a kőből faragott toronyalakú szentségház, a templom körítőfalai egy bizonyos magasságig, a déli kapuzat mellett megközelíthető kettős csigalépcső, a déli torony (még mindig befejezetlenül), az északi torony (itt csak kevés kiegészítés történt). Ezenkívül a kapuzatok szerkezetét sem változtatták meg, de a törnkrement, illetve hiányzó szobrokat új neogótikus szobrokkal pótolták. Kicserélték a tetőszerkezetet is és ötszínű mázas tetőcseréppel fedték le - a cserepet a pécsi Zsolnay cég készítette. Maga Steindl is megörökítette magát az épületen: a déli kapuzat feletti párkány frízében található öt férfifej közül a középső Steindl Imre portréja, a többiek a helyreállítás részvevői, ide került pl. Sztehlo Ottó is. A diadalív déli támpillére is rejt egy szűk csigalépcsőt, amely a tetőrébe vezet, ezt egy kis portálon lehet megközelíteni kívülről - a portál ívmezejébe Weber Joseph portréja került, aki a munka építésvezetője volt 1877—között, halála után Fröde Vilmos vette át szerepét. A templom belsejében új pilléreket emeltek, ezeket az aprószemcsés királykai homokkőből faragták. Az eredeti falazatot (pl. a szentélyben) igyekeztek az új kőhöz hasonlóvá idomítani - bemázolták a felületét sűrű cementtejjel. (Ezt a mostani restaurálás alkalmával nagyon nehéz volt eltávolítani, de elkerülhetetlen, mivel alatta a kőfalban összegyűlik a nedvesség.) A templomban felszedték a már egyenetlen kőpadlót (ekkor