Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - NÁNDORI Klára: A dömösi prépostsági romok helyreállítása

NÁNDORI KLÁRA A DÖMÖSI PRÉPOSTSÁGI ROMOK HELYREÁLLÍTÁSA A HITELESSÉG PROBLEMATIKÁJA ALULNÉZETBŐL, AZAZ A GYAKORLÓ ÉPÍTÉSZ SZEMSZÖGÉBŐL A festői szépségű Dunakanyarban Dömös falucska hegyoldalára kapaszkodó temetője fölött a hazai románkori építészet egyik legrégibb emlékének, az Árpád-kori prépostsági templom és kolostor romjait tárták fel a régészek 1971 és 1975 között. 1990. május 18-án, a múzeumi világnap alkalmával adták át a nagyközönség számára, majd augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén szentelték fel a prépostság romokból helyreállított altemplomát. A prépostsági templom és kolostor értékelését és történetét dr. Gerevich László akadémikus ásatásaira vonatkozó ismertetője

1 alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze: A dömösi altemplom a magyar építészetben igen jelentős helyet foglal el: egyedülállóan és eredeti állapotában őrizte meg első Árpádházi királyaink magántemplomát. Dömös all. században királyi birtokközpont volt. I. Béla, I. László, II. (Vak) Béla dömösi tartózkodásáról a krónikák és oklevelek emlékeznek. Ezek szerint Almos herceg alapította, és 1107-ben Lőrinc esztergomi érsek szentelte fel Szent Margit szűz és vértanú tiszteletére. A régészeti kutatás és a történeti adatok vizsgálata alapján a felszentelés éve már a második építési periódus időpontja, mely alkalommal csupán átépítették az első templomot és a templomszentélyhez délről kapcsolódó, a délnyugati toronyhoz záródó, kőfallal körülvett kúriát. A kolostort a gótika idején ismét átalakították, nyugat felé bővítették. A török idők pusztításai után még fennmaradt prépostsági romokat a 18. századtól az új katolikus templomhoz, út- és lakóházépítésekhez hordták szét. A feltárt romok alapján a templom 50 m hosszú, 20 m széles, kereszthajó nélküli, háromhajós, három félköríves szentélyzáródású, bazilikális felépítésű lehetett, kezdetben könnyű ácsolt szerkezettel fedett, majd átépítés után hatalmas oszlopokkal tagolt és részben boltozott épület, nyugati előcsarnokkal és két toronnyal. A meghosszabított és a hajóhoz képest több lépcsőfokkal megemelt főszentély alatt helyezkedett el a háromhajós altemplom (kripta), ahová a - feltehetően kerek tornyokkal kiemelt - mellékszentélyekből egy-egy íves vonalú, egykarú lépcsőn lehetett lejutni. A kripta keresztboltozatait díszesen faragott lábazatú és fejezetű, hat középoszlop és tíz féloszlop tartotta. A falfeü leteket minden oldalon egy-egy félköríves fafülke tagolta. Szentélyét egy - a kutató szerint három - kívülről tölcséres kerek ablak világította meg. Az ásatások az altemplomnak csaknem boltvállmagasságig meglévő - részben épen maradt kváderburkolatú, részben köpenyezés nélküli - felmenő falait hozták napvilágra, az eredeti helyzetükben megmaradt faragott kő oszlop- és féloszlop lábazatokkal és a római téglákkal burkolt padlójának maradványaival együtt. A tervek szerint - a helyi szándékokkal és a várostervezői elképzelésekkel" összhangban - az épületegyüttes végső formájában a nagyközönség által látogatható romterület lenne (a feltételes mód nem véletlen). A helyreállítás 1. ütemében az altemplom rekonstrukciója készült el, a 2. ütemben a feltárt romfalak konzerválását tervezzük (a szerkezeti okokból kívánatos és értelmező kiegészítésekkel), a 3. ütemeben kerülhetne sor a falakkal körülvett terület kertészeti rendezésére. Járulékos munkaként javasoljuk a teljes, kb. 100 X 200m védett terület terep- és kertészeti rendezését, valamint a temető területéhez kapcsolását a pano-