XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Anthony Gall: Kós Károly kalotaszegi román templomai

len módja a templom megmentésének. A valahai kis templomot bővítették, ezáltal a régi gótikus portál átkerült az új hófehér oromfalas főhomlokzatra. A kapu felett három csúcsíves ablaknyílás van. Az épület bal oldalához csatlakozik a hófehérre meszelt, cseréppel fedett, négy fiatoronnyal ékes torony. Arányai, karcsúsága Kós Károly munkásságában egyedülálló, bár a meg nem valósult magyarvistai református templom bővítésének terve erősen hasonlít rá. Ilyenek a sztánai (1927), az erdőfalvi (1928) és a nagypetri (1927) templomok is. Egyik sem különbözik a római katolikus templomok hagyományos alaprajzaitól, ám világosan érezhető rajtuk Kós Károly sajátos formaalkotása is. A helyreállított, szerény erdőfalvi fatemplom ugyanúgy tornyos, egyhajós, szentélyes megoldású mint az új, téglából épült sztánai templom. Mindkettőnél felfedezhető a katolikus és református templomoknál is szokásos oldalbejárat; az erdőfalvi épület portikusza akár az Atila királról ének-ben is szerepelhetett volna. A nagypetri kistemplom külön figyelmet érdemel. Romos állapotában is nemes, őszinte és természetes ház. A templom fából épült, alacsony kő lábazaton. Valószínű, hogy a házat a falu lakói kalákában építették. Ma már nincs gazdája, lassan szétrágja az idő. A Kós-féle román templomok között kuriózum a fejérdi templom (1927—28). A túlnyomórészt románok lakta, dombokkal övezett kis falu Kolozsvártól északra 15 km-re fekszik. A magaslat peremére érkezve, hirtelen tárul fel a kalotaszegi világ. A kis medencéből hatalmas katedrális magasodik elénk. Megtaláltuk Kós Károly rejtett sztambuli üzenetét. Csak a küszöbön állva vesszük észre, hogy fejünk majdnem eléri az addig monumentálisnak hitt kapuzatot. Rögtön visszaáll minden arány a helyére és rájövünk, a bolondját járatták velünk. Kós Károlynak mégiscsak sikerült felépítenie 1921-es pályázati munkáját, a Kolozsvárra tervezett ortodox katedrálist, csak éppen Fejérden, és nem abban a méreteben. Egyedül ez a munka idézi közvetlenül Kós törökországi, sztambuli benyomásait; megmutatja milyen egy ortodox templom Erdélyben, Kós Károly interpretációja szerint, és építészeti felépítése rokonságot mutat az Erdélyben is található ortodox fatemplomok néhány típusával is. Csak egy tornya van. Tömegfel építése, geometriája talán a Hagia Sophiára, az eredetileg bizánci templomra és az azt példaképének tekintő török muzulmán építészetre emlékeztet. Kós Károly Sztambul című tanulmányának III. Fejezetében, a Bizánc és az Aja-Szofiá-bm azt írja: Justinianius korában nyilvánvaló lett az, ami a lelkekben m ár azelőtt valóság volt: hogy más Róma és más Bizánc hite és kultúrája, amiképen más a földrajzi, gazdasági helyzete és a népe is, de abban a pillanatban tudattá válik az ösztön is: más hit más kifejezésmódot, új kultúra új stílust evolvál: megszületett Bizánc stílusa. A VI. században megépülnek az új stílus diadalmi jelvényei: a constantinopolisi Apostoltemplom (melyet ma a velencei San Marco képvisel), a ravennai San Vitale és az Aja-Szofia. Mindhárom típusa a centrális kupola-templomnak, mindhárom más és más, egymástól merőben különböző módon, különböző alaprajzzal és felépítéssel akarja megoldani ugyanazt az architektonikus problémát: a centrális teret. Az Apostol-templomban kapjuk a keresztkupla templom, a San-Vitaléban a kupolás-rotunda és az Aja-Szofiában a hosszhajó alaprajzon felépített centrális térnek megoldását. Egyidőben teremti tehát Bizánc kultúrája ezt a három típust; egy ázsiai gondolatnak: a centralitásnak három változatát, egy ázsiai szerkezetnek, a kupolának háromféle alkalmazásával. Ez a fejérdi templom kilóg a többi, a két világháború közötti úgynevezett Ion Mincu-féte nemzeti stílusban épített ortodox templom közül; azoknál ősibb típust képvisel. Kőből készült