Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

NAGY GERGELY: A kispesti Wekerle-telep története és műemléki helyreállítása

alakult a főtér kialakításával kapcsolatos elképzelés is. A főtér beépítésére sohasem született igazán elfogadható javaslat. Wekerle Sándor folyamatosan figyelemmel kísérte a tervezést. Újabb változatokat kellett kidolgozni, mert a javaslatok nem voltak elég meggyőzőek. A feladatot nehezítette, hogy nyolc út bevezetését kellett megoldani, s a kétszáz méter hosszúságúra adódó téroldalak nehezen szervezhetővé tették a központot. A feladat megoldására külön meghívásos tervpályázatot hirdettek. Kós Károly volt az egyetlen, aki zárt térfal építését javasolta. A két kevéssé hangsúlyos téroldalt utca fölött átívelő kapuépítményekkel fogta össze. A tér közepére tervezett kaszinó (könyvtár, népiskola) hatalmas tornya adott volna a másik két jelentős útvonalnak irányítottságot. Az átforduló homlokzatoknál tornyok, oromfalak jelölték az útcsatlakozásokat. Megkötötte a gerincvonal magasságát, a szintszámot. A teljesen új szemléletű főtér kivitelezésének az irányítását is Kós Károlyra bízták, aki visszautasította, hogy valamennyi épület az ő terve szerint épüljön. így kapcsolódhatott a munkába több, korábban a „Fiatalok" köréhez tartozó építész: Zrumeczky Dezső, Tonallyay Zoltán, Györgyi Dénes, Schodits Lajos és Éberling Béla. A második ütem épületeit később Wälder Gyula, Prokisch János, Heintz Béla és Györgyi Dénes tervezte. Az első világháborúig csak két szemközti, kapukkal tagolt térfal épülhetett fel. 1926-ban, már más építészeti korban mégis az eredeti szellemnek megfelelően — már Kós nélkül, de terveit tiszteletben tartva — fejeződött be a főtér kiépítése. Csak a katolikus templom változtatta meg kissé az eredeti elképzelést. A Wekerle telep a II. vüágháború után kezdte elveszteni eredeti arculatát. A gondnokság felszámolásával megszűnt a rend, szabályozatlanná vált a telep. A lakásokat még könnyen korszerűsíthették az aránylag nagy, hat m

2-es kamrák rovására, de később a tetőtereket is elkezdték hasznosítani, s a kerteket össze-vissza építmények lepték el. Igazán gazda nélkülivé lett a lakótelep, ezért a Főváros megbízására a BUVATI Rt-nél elkészült a telep műemlékszabályozási terve. Célja az volt, hogy a több mint ezer telket külön-külön megvizsgálva, épületenként tárja fel az építési lehetőséget, a telken elhelyezhető új építmények telepítésének feltételét, meghatározza az épületenként alkalmazható módosításokat, lehetőségeket úgy, hogy a telep visszanyerje eredeti arculatát. Külön városrendezési módszer kidolgozása volt az első feladat, hiszen általános szabályozásokat eddig is sikertelenül alkalmaztak a telepen. Valamennyi telekről felmérés készült, amely összegyűjtötte a mai adottságokat. Ugyanazt a típusépületet eredetileg is több változatban építették meg, attól függően, hogy azt milyen hangsúlyos helyre telepítették. Ugyanaz az épület — más-más tetőidommal — is megtalálható a telepen. A későbbi tetőtérbeépítések még tovább növelték a kötöttségeket, ezért még azonos típusépületre sem lehetett általános előírást alkotni. Elsődleges szempontunk tehát az volt, hogy a telep legnagyobb értékét, az utcaképet védjük, ezért az ezt eltorzító idegen toldalékokat, az eredeti következetes előkerti rendet megsértő hozzáépítéseket bontásra javasoltuk. Ugyanakkor új lehetőségek is adódtak, hiszen sok helyen kifejezetten előnyös, ha a tetők az utcakép rendjéhez alkalmazkodó tetőfelépítményekkel, oromfalakkal gazdagodnak, melyekkel a tetőterek alapterülete is növelhető, a tetőfelületeket széttördelő ablakok is nélkülözhetők. Az egyedi módszerekkel dolgozó szabályozási terv foglalkozott a közintézményhálózat átalakításával, a gépkocsitárolás kérdésével. Nemcsak az épületek átalakításakor alkalmazható építőanyagok körét határozta meg a terv, hanem foglalkozott a közterületek, a növényzet helyreállításával, a Wekerléhez kapcsolódó környezet átértékelésével is. Az eredeti úthálózati rend helyreállításának előfeltétele, hogy megszűnjék az átmenő forgalom.