Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)
Dr. Vasas Joachim: A vendéglátó város
fejlődés a városunkat elkerülte. A klérus konzervatizmusa, Eger elzártsága és egyéb okok játszottak közre abban, hogy nem vált gyorsan fejlődő kapitalista ipari várossá. Országos szerepköre fokozatosan csökkent, s a századforduló után „a papok és békésen sétálgató kispolgárok" városa lett. így Eger megmaradt - napjainkban féltve őrzött — kincseivel Budapest és Sopron után hazánk műemlékekben leggazdagabb városaként. A város történetében gyökeres változást, a fejlődésben minőségileg új szakaszt 1944. november 30. felszabadulásának napja hozta. A szovjet Vörös Hadsereg felszabadító harcai megnyitották népünk előtt a szabadság útját és lehetővé tették, hogy lerázva a földesúri és kapitalista bilincseket, meginduljon azon az úton, amely elvezet a szocialista társadalom felépítéséhez. Előjött illegalitásából a kommunista párt, a dolgozók és a széles néptömegek élére állt és megmutatta a nemzeti katasztrófából kivezető utat és világosan megjelölte a szocialista fejlődés lehetőségeit is. A felszabadulás, majd a szocialista forradalom győzelme nemcsak történelmi körülményeinket változtatta meg, nemcsak nagy nemzeti sorskérdéseink megoldását tette lehetővé, de ezzel együtt formálja szemléletünket, változtatja igényeinket, céljainkat az élet kisebb és legnagyobb dolgaiban egyaránt. Jól tudom, hogy e rövid időre szabott, a vendéglátó várost bemutató előadás nehezen viseli el a számok hosszú sorát, alig férnek el benne a statisztikai adatok. Mégsem mellőzhetem teljesen, mert a tények, a számok maguk helyett beszélnek. Nemcsak azt árulják el, hogy mit, mennyit és hogyan termel városunk, miként nő a lélekszáma, hogyan emelkedik az átlagos életkor és raktározódik a fejekben a tudás. Hanem azt is, hogy a szocializmus legfontosabb alapelve — mindenki annyit ér, amennyit a munkája. Az ilyen számok politikánk megvalósításának igaz és elsőrendű paraméterei. A felszabadulás előtti álmos, halódó kisváros lerázta magáról a fejlődést gátló béklyókat, s a megváltozott új szocialista gazdasági és társadalmi helyzetben felvirágzásának soha nem látott korát éli. 1949-ben a 3 éves terv befejezésekor 29 382 lakója volt a városnak, kevesebb, mint 1941-ben, 1980-ban pedig az Egerhez csatolt Felnémet községgel együtt meghaladta a 62 ezret. A fejlődés valóban nagy, hiszen 30 év alatt több mint duplájára emelkedett a városi lakosság, ami az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások rohamos fejlődésével állt kapcsolatban. Az újonnan alapított szocialista városokat nem számítva, ez a növekedési arány országosan is előkelő helyet biztosított Egernek. A lakosság létszámának növekedésével párhuzamosan természetesen növekednie kellett a lakóépületek számának, a kereskedelemnek, a kommunális ellátottságnak is. Az 1960-as években a város sajátos fejlődésének megfelelően a barokk belváros és az azt körülvevő faluöv köré kiépült a harmadik, a modern városi település is, amely a központi városmag jellegének veszélyeztetése nélkül mind jelentősebb szerepet játszik a lakosság életében. A város nagyarányú fejlődése az 1950-es évek második felében bontakozott ki. Természetesen a felszabadulást közvetlen követő években az országban végbemenő gazdasági és társadalmi változások Egert sem hagyták érintetlenül, de az első ötéves terv lázas építőmunkájából a város kimaradt. Ez időszakban csupán egyetlen nagy beruházással, a Finomszerelvénygyárral gazdagodott. Egykor elsősorban az érsekség és a káptalan akadályozta a modem nagyipari fejlődést, a felszabadulás utáni első évtizedben pedig a klerikális kisvárosról kialakított negatív vélemény szabott gátat az ipar fejlődésének. Az 1960-as években új üzemek sora létesült, és jelentősen fejlődtek, korszerűsödtek a már meglévők is. Ezekben az években kezdte meg munkáját a mai Csepel Autógyár egri, 3. sz. gyárának elődje, a Hajtómű- és Felvonógyár egri telepe, a Budapesti Bútoripari Vállalat egri leányvállalata, a Villamos Automatikai Kutató Intézet egri gyára. Majd a későbbi években a Könnyűipari Alkatrész Ellátó Vállalat új üzeme épült a ,,déli" ipartelepen. Hasonlóan a Kistályai úton kapott otthont a korszerű AGRIA Bútorgyár is. Hosszan lehetne sorolni - egészen napjainkig eljutva azoknak - az új és korszerű feltételek közé került üzemeknek, vállalatoknak a nevét, amelyek az elmúlt két, két és fél évtizedben jöttek létre. Mindezek következtében az ipari munkásság létszáma és fejlődése meggyorsult. Ma már városunkban az iparban és építőiparban dolgozik a keresőképes lakosság 55%-a. Az elmúlt két és fél évtizedben a mezőgazdaság is jelentősen fellendült. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, majd a város termelőszövetkezeteinek egyesítésével modern nagyüzemi gazdaság kialakításával új, soha nem látott távlatok nyíltak a város mezőgazdaságának fejlődésében. A szocialista fejlődés eredményeként létrejött Egri Csillagok Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Magyarország legnagyobb szőlő- és bortermelő szövetkezetévé vált. A tsz közös vagyona az elmúlt öt évben 50%-kai emelkedett. A borászat magasszintű megteremtését szolgálta az Eger-Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság — a mai Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát kiépítése az árnyékszalai hatalmas pincészettel. A kombinát messzemenően támaszkodik az elmúlt évszázadok értékes borászati hagyományaira és mindezt sikeresen párosítja a jelen tudományos kutatásainak eredményeivel. Széles sortávú, nagyüzemi művelésre alkalmas szőlőültetvényeivel, új borászati, palackozási technológia alkalmazásával tovább növeli a borvidék rangját. Az utóbbi
