A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

400 000, a siklósi várat 216 000, a helyreállítás alatt lévő budai várat - a budapesti Történeti Muzeumot 191 000, a visegrádi palota romjait 187 000, a sárospataki várat 171 000, Kőszeget, Sopront és Nyírbátort évente mintegy 100-100 ezer ember keresi fel. Nyilvánvaló tehát, hogy a műemlékekben rejlő nevelési lehetőségek felhasználása fontos kulturális érdek. Minden közösségnek - még a legkisebbnek, a családnak is - vannak hagyományai. Hazánk műemlékei a magyar nemzetnek, népünknek olyan sajátos hagyományai, amelyek puszta létükkel Is oktatnak, nevelnek. A műemlékek, miközben a tudomány részére hiteles adatokat szolgáltatnak, letűnt korok történelméről és művészeti élményt nyújtva formálják az emberek Ízlését, a művészeti alkotások megismerésével az ősök, az elődök tiszteletére és a hagyományok megbecsülésére is nevelnek. így szerepük van az emberek tudatának alakításában, hozzájárulnak a szocialista hazafiság tudatának kialakulásához, fejlődéséhez, fejlesztéséhez is. Az egri, a szigetvári, a siklósi, a sárospataki, az esztergomi, a visegrádi, a kőszegi, és sümegi és a többi hasznositott vagy romjaiban fennmaradt vár nélkül nincs magyar történelem, ezeknek a történelmet tanitó emlékeknek tudatformáló hatásával nem számolni vétkes könnyelműség lenne. Műemlékeink gyakran nemcsak egy-egy épitészeti stíluskorszak vagy egymást követő stíluskorszakok értékes művészeti alkotásai, hanem azokhoz valamely jelentős esemény is fűződik, vagy nemzetünk, kultúránk neves személyiségeivel állnak kapcsolatban s így történelmi emlékhelyekként is jelentőséggel birnak. Műemlékvédelmünk védi és óvja a magyar és a nemzetközi történelem és kultúra nagy személyiségeivel összefüggő emlékeket is. Móra Ferenc és Kiskunfélegyháza, Erkel Ferenc és Gyula, Tessedik Sámuel és Szarvas, Herman Ottó és Miskolc, Eötvös József és Sály, Comenius és Sárospatak, Kazinczy Ferenc és Széphalom, Kossuth Lajos és Monok, Tömörkény István és Makó, Gárdonyi Géza és Eger, Vajda János és Vál, Vörösmarty Mihály és Kápolnásnyék, valamint Főt, Beethoven és Martonvásár, Haydn és Fertőd, Kölcsey Ferenc és Almosd, Csokonay Vitéz Mihály és Debrecen, Babits Mihály és Szekszárd, valamint Esztergom, Táncsics Mihály és Acsteszér, Madách Imre és Csesztve, Mikszáth Kálmán és Horpács, Benczúr Gyula és Bencurfalva, Berzsenyi Dániel és Nikla, Rippl Rónai József és Kaposvár, Bessenyei György és Tiszabercel, valamint Bakonyszeg, Móricz Zsigmond és Tiszacsécse, Petőfi Sándor és Kiskőrös, Derkovits Gyula és Szombathely, Kisfaludy Sándor, Szegedy Róza és Badacsonytomaj, Sümeg, Jókai Mór, Blaha Lujza és Balatonfüred neve összefonódott, az itt lévő és személy lyükhöz kapcsolódó műemlékek tudatformáló szerepe nem vitatható. A szocialista országokban a történeti jelentőségű műemlékek köre kiterjedtebb, mint a kapitalista országokban, mivel azok között megtalálhatók a haladó mozgalmak, elsősorban a munkásmozgalom jelentős eseményeihez vagy neves személyiségeihez fűződő épitészeti emlékek is. Bajcsy-Zsilinszky Endre lakóhelye, ahonnan 1944-ben a fasiszták elhurcolták; a Budakeszi uti cukrászda, ahol Ságvári Endrét meggyilkolták; a Népszava Szerkesztőségének és a Szociáldemokrata Párt titkárságának helyet adó Tolnai utcai épület; a Kommunisták Magyarországi Pártjának 1941-1942 közötti években volt székháza Budapesten az Istenhegyi ut on; Kelen Józsefek Városmajor utcai lakása, ahol a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakult; a ma emlékmúzeumként hasznositott Visegrádi utcai Pártszékház; a Csepeli Szabadkikötőben lévő"Szikra" távíróállomás, ahonnan 1919. március 24-én Moszkvával léptek érintkezésbe; Szegeden a Magyar Tanácsköztársaság utcai épület, ahol a Magyar Függetlenségi Front megalakult, mind olyan épitészeti emlékeink, a melyek nélkülözhetetlenek tudatformáló