Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Dercsényi Dezső: Műemlékvédelem és tudományos kutatás

A régészeti kutatások főként a nagy várásatások terén hoztak uj és rendkivül bő anyagot. A leletek milliós nagyságrendje, a szines középkori anyagi kultúra egész spektrumát átfogja és éppen ugy kiterjed a kerámia, a bőr és fémművesség területére, mint a fafaragás és a csont megdolgozás széles skálájára. A legfontosabbnak a kerámiát tarthatjuk, mely a napi élet használati darabjaitól a művészi megdolgozásu kályhacsempéig, az importtól a helyben készült alkotásokig terjdt. Az import kerámia a középkori kereskedelem gócaira és irányára vet fényt, amit kiegészít az ugyancsak importált diszüvegek nagy száma. Mindkettő nem szükithető le csak a környező országokból származó anyagra,elsősorban a diszkerámia Lausitztől a távolkeletig, az üvegben Velencétől Kölnig terjedt. Mig ezek a tárgyak részben a lakosság igényeinek kielégítési módját példázzák, a fából esztergált tányérok is ivőedényekkel együtt, a díszműáruk az udvar környezetében élők luxusigényét jelzik. Számunkra érthetően jelentősebbek az itthon készült tárgyak, melyek között az egyszerű használati célt szolgálók között is olyan pompás darabokat találunk, mint a visegrádi palota tojáshéj finomságú poharai. A legváltozatosabb termést azonban a kályhacsempék szolgáltatták. Az egyszerű grafitos kályhaszemektől az őlommázsa, cimerekkel, alakokkal diszitett, pompás gótikus mérmüvekkel lezárt kályhákig terjed a sor, melyet az ónmázas kerámia valőszinüleg Faenzából a XV. század hetvenes éveiben meghonosított gyakorlata emelt művészi szintre. Mátyás udvarában nemcsak importáltak faenzai disztálakat, hanem a budai vár területén égették is a király és királyné emblémáival diszitett ónmázas padlőtéglákat és a magas szobrászati szintet képviselő figurális kályhacsempéket, melyeken a vegyesmázas technika is feltűnik. A nagy vár ásatások tették lehetővé, hogy az ipar műves ségnek ezeket az eddig nem is sejtett pompás alkotásait besoroljuk a magyar művészet feljődéstörténetébe, sőt módot adott arra is, hogy útjukat tovább nyomozzuk a szomszédos országokban, mint az ónmázas és vegyesmázas kerámiáét Ausztriában, Csehszlovákiában és Lengyelországban. Az olasz reneszánsz technikai eljárásainak Magyarországon való meghonosodása s rajtunk keresztül a szomszédos országokba való szétáradása mellett számunkra az is rendkivül tanulságos volt, hogy az udvari kultúra -- legalábbis a kerámia, az üveg és a csontfaragványok tanúsága szerint -- nem korlátozódott csupán a királyi várakra és palotákra, hanem szétáradt az egész országban. Buda, Visegrád, Diósgyőr királyi várainak feltárásakor megismert XIV--XVI. századi anyagi kultúra, iparmüvesség nyomai fellelhetők az ország többi részén épült magánvárakban, palotákban. Kezdetben a királyi reprezentációt szolgáló iparmüvesség termékei akár ugy, hogy a főurak is használhatták a helyi műhelyeket, majd saját szükségletük kielégítésére létrehívtak ilyeneket, foglalkoztatták az uj stílust eltanult mestereket, nemcsak azonos művészeti kultúrát eredményezett országszerte,hanem az udvar elhányatlása,Buda török kézre kerülése után a helyi fejlődés, a végvárakban kivirágzó művészet gyökere lett. Az épitéstörténeti vizsgálat mellett a kifinomultabb régészeti módszerekkel végzett feltárások tehát sokkal szélesebb alapot biztosítottak a műemléki helyreállításnak a melléktermékként nagymennyiségű anyagot az anyagi kultúra, az iparmüvesség és a művészettörténet számára. Ezekben látjuk ma a megújult magyar műemlékvédelem egyik legfontosabb eredményét,mert nemcsak művészeti örökségünk megóvásán fáradozott, hanem az uj, eddig még nem ismert anyaggal gyarapította is s ezzel lehetővé tette, hogy a korszerű tudományos módszerrel feltárt uj anyag korszerű tudományos módszerű, uj megállapítások alapja legyen.