Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés
méltatta, főként a szárnyasoltárok megújult ismeretanyaga szempontjából. Divald sikereinek egyik zálogát sajátos munkamódszerében látta: Hét esztendő óta járta Divald Kornél vasúton, szekéren és gyalogszerrel Felsőmagyarország vármegyéit. Minden községbe ellátogat, érdeklődik, kutat, jegyez, megvizsgálja a templomokat, a lomkamrákat, padlást, pincét s mindent felforgat, és ami még fölfedezhető bennök, azt megtalálja, azt lefényképezi és lajstromba írja. 194 Tudományos pályájának fontos állomásaként, Beöthy Zsolt ajánlására, Divald Kornélt 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották. (46. kép) Kutatásait természetesen tovább folytatta, a következő publikációs kötelezettsége — „Magyarország szárnyasoltárai" című tanulmányának II. füzete — miatt Trencsén megyében. 195 A megyéből származó eredeti fotóanyag csupán pár képből áll, ezek közül is az egyik legjobb minőségű a már említett úrmutató felső részét ábrázoló műtárgyfotója volt a trencséni r. k. plébániatemplom tárgyai közül. A nagybiccsei Thurzó-várkastélyban szintén egy fényképpel megörökített részletmegfigyelése a legérdekesebb a kastély gazdagon faragott reneszánsz kéményéről. (47. kép) 1913-ban a besztercebányai és a bártfai múzeumi gyűjtemények újjárendezése miatt a közelben lévő Gömör megye műemlékeinek öszeírását vállalta el, és ennek az útnak a végén a Sáros megyei Héthársra utazott fényképeket készíteni a plébániatemplom 400 éves jubileuma alkalmából megjelenő kötet számára. 196 Augusztusban tért vissza Gömör megyébe, 197 ahol megmaradt képei számát tekintve nem sok alkalmat talált a fényképezésre. A kisvárosokban a klasszicista stílusú kastélyokban és kúriákban általában csak egy rövid sétára futotta a házigazdával. A várak többsége - a krasznahorkai és a murányi várromok kivételével — teljesen elpusztult, mint ahogy az egyházi emlékek is viszonylagos szegénységükkel tűntek ki. Mivel a vármegye déli része a 16. században református, az északi lutheránus volt, a katolikus templomokban majdnem minden használati tárgy elpusztult, ezért fotográfiát egyedül a csetneki evangélikus templom belsejéről és az egyetlen ép állapotú gótikus szárnyasoltár középrészéről készített a hizsnyói ev. templomban. Ez utóbbi vonalélessége és plaszticitása jól érvényesült publikációi alkalmával is. Hasonlóan jó minőségben fényképezte le Pozsony és Nyitra vármegyei útján a galgóci várkápolna rokokó oltárának 15. századi, körtefatuskókból kifaragott betlehemét. (48. kép) A tónusokban és részletekben szép fényképet érdemes összehasonlítani az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben c. könyvben közölt rajzzal. A háború elején merült fel az a gondolat, hogy a műemléki lajstromokat a német Dehio-féle köteteket alapul véve, de a helyi adottságokra figyelemmel, fényképekkel illusztrált kötetek formájában adják ki. 198 Az 1914. évi szarajevói merénylet azonban felborította a terveket, és a műemlékek törzskönyvének összeállítása mellett, a műemlékeket sújtó háborús károk feltérképezése vált a legfontosabbá. A háború első éve egyébként Divald számára — határidőnaplóinak bejegyzései szerint — mintha némi lelki és szakmai passzivitásban telt volna. Kevesebbet írt és még a szokásos utazásai alkalmával is sokszor rosszkedvről és céltalan - ahogy ő írta — „ődöngésről" panaszkodott. A következő évben ennek már nyomát sem látjuk, és 1915 nyarán már fényképezőgéppel járta a hadszíntereket és a falvakat Sáros vármegyében és Zemplén megye Sárossal határos területein, sokszor családjával együtt. Beutazta a bártfai és a makovicai járás legnagyobb részét, amely 1914 decemberétől 1915 áprilisáig hadszíntér volt. A MOKF hivatalos megbízással is megerősítette ezt a munkát, és 100 db 13 x 18 cm-es felvételt rendelt meg dokumentációs céllal a hadviselés következményeiről: lövészárkokról, romokról, elpusztult községekről és természetesen műemlékekről. 199 A legnagyobb pusztítás az északi határhoz közeli fatemplomokat érte (Kishollód, Mészégető, Hutás, Peszternye), köztük olyan épületeket, amelyeket korábban ép állapotukban még Divald is megörökített. Ezek között a hutási templomot említjük, amelynek deszkafestményekkel díszített hajóját egy gránátlövés döntötte romba. Alsópagony több száz éves templomát ezzel szemben a katonák szedték szét, majd építettek belőle fedezéket. Divald még abban az évben felajánlotta 70 darab felvételének lemezét a MOB gyűjteményének, de - eddigi kutatásaink alapján - úgy tűnik, hogy néhány pozitív kópiát kivéve, egy sem került be a gyűjteménybe. 200 1915 augusz47. kép Nagybiccse, Thurzó-kastély, udvari részlet, 1912-es felvétel (kat szám: 787.)
