Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

szobrászati alkotások - tanulmányozása elképzelhetetlen jó minőségű felvételek nélkül. A képek használhatósága azonban csak akkor garantált igazán, ha szakember jelölte ki a kép témáját. A tudományos célú dokumentálás egyik fő problémáját éppen ez jelentette: „a fényképészek nem tudják, mi számít értékesnek, és olyan erőkkel kell dolgozniuk, akik ezt nem tudják megítélni". Az előrehaladás érdekében művészettörténészek bevonását javasolták a fotográfiai programok összeállításába, és sürgős követelményként fogalmazták meg az állami megbízásból készült fényképek olcsó hozzáférésének a lehetőségét is. Példaképként természetesen a komoly tradíciókkal rendelkező olaszokat említették: az olasz Ministerio della publica istruzione Gargiolli vezetése alatt létrehozott Rómában egy saját gabinetto fotograficót, amely a felvételeket rögzített áron adta el. Ez a központ a fényképek egész sorát készítette el olasz műemlékekről. A kongresszus indítványozta egy művészettörténeti-műemléki fotóarchívum felállítását. A másik érdekes problémakör a kópiák technikájának a kérdése volt. A résztvevők mindegyike az eredeti ezüstnyomatú fényképmásolatot tartotta kutatásra alkalmasnak, a festői hatású színes nyomatokat, a diapozitívekről készült nagyításokat és a fénynyomatokat nem.

174 A kongresszus után Gerevich Tibor is 1907-es felvétel (kat. szám: 1092./MTA MKI) értekezett a fénykép hasznáról, biztatva a magyat vidéki múzeumokat és a tudományos intézeteket a fénykép gyűjtésére és felhasználására.

175 Az egyre igényesebb formát öltő műemléki témájú tudományos könyvkiadás reprezentatív példáját akkoriban a MOB 1906-tól elnöke, báró Forster Gyula szerkesztésében 1905-től megjelent Magyarország Műemlékei sorozat jelentette. A kötetek illuszrációs anyagában a szöveg mellett már a jó minőségű nyomtatott fényképeké a főszerep. Visszakanyarodva Divald Kornél munkásságához, az 1907-es esztendőt a szokásos 100 helyett mindössze 43 darab fényképpel zárta.

176 Az év első felében — írói kötelezettségei és esküvője miatt — csak július közepén kezdhette meg topográfiai kutatásait Árva és Liptó megyékben.

177 Árva megye déli részén csak Zábrezsen bontotta ki fotografáló gépét, egy szószék és egy festett pad megörökítése miatt. A turdossini fatemplomból a 17. századi festett deszkamennyezetnek a hajó oldalaira szegezett csonka darabjairól készített fényképe maradt meg.

178 A Liptó megyei Tarnócon

179 a község pallosjogát szimbolizáló kőpellengér számított fotográfiai szempontból a legérdekesebbnek. Ebben az évben fényképezte le Magyarország legnagyobb 17. századi fatemplomát, a nagypalugyai ev. templom reprezentatív belsejét. A Liptó megyében található egyházi bútorok közül csak a szmrecsáni templom 15. századi stallumát és szószékét, valamint a 14. századi teplai bronz keresztelőkutat örökítette meg. Szmrecsán római katolikus templomában készített felvételeit - a beállítások és a téma részleteinek kiemelése szempontjából - az esszenciális tömörség és a templombelső látványát fotográfiai eszközökkel is tovább kutató fényképész mesterdarabjainak tekinthetjük. Legjobb képeit a főoltárról és a szószékről úgy állította be, hogy azok legfontosabbnak ítélt részletei szemmagasságban és a legnagyobb mélységre állírva emelkedjenek ki a nagy egészből. (40. kép) Az egyensúly kedvéért mindkét felvételnek elkészítette a párdarabját is: a szószéket ábrázolóhoz egy templombelső, a predellához pedig az oltár két szárnyképének felvételét. 1908-ban Divald Turóc és Trencsén megyék műemlékeinek lajstromozásával akart foglalkozni, de újfent tervmódosításra kényszerült. Fraknói Vilmos kérésére két nyarat töltött Besztercebányán és környékén egy új múzeum néprajzi anyagának összegyűjtésével és rendezésével.

180 Ezzel párhuzamosan természetesen Zólyom megye műemlékeinek lajstromozását is megkezdte.

181 Feladatait tovább bonyolította, hogy ezekben az években a Selmecbányái múzeum megszervezésére is őt jelölték ki.

182 A korábbi évekhez képest változást jelentett, hogy utazásaira már családja — felesége, Dubovszky Róza és fiai - is elkísérte. (41. kép) Nem kevés nosztalgiával emlegette a későbbiekben, hogy a Divald család neve akkoriban még élő hagyományt jelentett a bányavárosokban. A rendelkezésünkre álló fotóanyag az itt töltött két nyári idényhez képest szám szerint kevesebb,

183 a képek m inősége azonban már egy nagyon gya-