Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Történet - Lővei Pál: A zsámbéki rom műemléki védelmének története

7. kép. A déli mellékapszis északi fejezetzónája falfestés maradványával. Petiik Alben felvétele, a 20. sz. eleje. OMvII Fotótár ÍS'. kép. Pillér rajza. Ilenszlmann Imre (?). OMvII Tervtár, Luxhagyaték Möller István zsámbéki helyreállítását műemléki szakirodalmunk úttörő alkotásnak tekinti, elsősorban a hiányzó részlelek, például a nyugati kapu téglával történt kiegészítése miatt: ,,A modern konzerváló módszerek és felfogásnak európai viszonylatban is egyik úttörője ... Möller aki a zsámbéki templomrom 1889ben történt megerősítésével a legkorábbi példáját valósította meg a XX. században általánossá váló romkonzerválásoknak. Téglából falazott támasztó- és védőszerkezetei a római Colosseum 1807-ben készült első megtámasztásának megoldását idézik." (Horler M.)

20 A zsámbéki főkapunál ,,a fokozott bizonytalanságra való tekintettel a hiányzó déli oldalt nem kőből faragták ki, hanem sommás tagozatú téglakiegészítést alkalmaztak." (Guzsik T.)

21 Möller csak a védelem szempontjából legszükségesebb részekhez adott hozzá, akkor is idegen anyagból, így a rom „régészeti jellegű képe" nem változott, ez Európában is ritka korai tett. (Dercsényi D.)

22 „Csupán annyi kiegészítés készült és az is eltérő anyaggal, amennyire szerkezeti, védelmi okokból szükség volt." (Dercsényi B.)

23 Mindezt elismerte a külföld is: W. Frodl hangsúlyozta, hogy a romállapot konzerválása abban az időben egyedülálló volt, és azt az elvet, mely szerint eltérő anyagból készüljenek a kiegészítések, csak évtizedekkel később ismerték el máshol. Ez az elv „egyben meghatározta Magyarországon a további helyreállítások lényegél és ugyanakkor Riegl és Dvorak elképzeléseinek nagyobb és hamarabb érvényesülő megértést biztosított, mint magában Ausztriában."

24 A korszerű elveknek Zsámbék óta napjainkig tartó, folyamatos alkalmazását, „Zsámbék - Esztergom - Székesfehérvár - a jelenlegi gyakorlatig" töretlenül ívelő vonalát tételezi fel m űe m lék V éde 1 m ü nk.

2 5 Az 1934-ben kezdődött esztergomi helyreállításokat megelőzően azonban, bár Möller munkáinak újszerűségét többen is említették, az „új részlet - eltérő anyag" elvével hazánkban sehol nem találkozunk. Legkorábbi nyomát Zsámbékkal kapcsolatban már az 1930-as évek nagy helyreállításai után, Lux Géza doktori disszertációjában találjuk: „...nagy nehézséget jelentett az, hogy miképpen, teljes stílszerűségben-e vagy idegen anyaggal és formákkal történjék az elkerülhetetlen pótlások kialakítása. Möller István csak ott alkalmazott