Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

284. kép. Majk. Széni Romuald szobra a remeteség díszkapujáról nostrae errogati sunt"

55 12 094 Ft-ot és 38 kr-t fordítottak. Ebben az évben a kőművespallérnak és a kripta építésén dolgozóknak, valamint a tatai kőfaragónak (Mes János György) fizetnek kisebb összegeket. Az 1762. év július és szeptember közötti pénztárszámadásokban említik az előző évre eső építkezési kiadásokat: ,,Pro structura ecclesiae anno 1761 et hoc currente anno errogati sunt 4004 Ft. 57 kr."

56 1762-ben faragja a ,,győri szobrász" a templom kapiteljeit, s ablakain a tatai üvegesmester még 1763-ban is munkálkodik. A kriptán 1764-ben javában dolgoznak. Az 1762-es canonica visitatio Kecskéd fillájaként említi, s még épülőnek nevezi a majki kamalduliak templomát: ,,Ecclesia aedificatur magnifica R. R. P. I*. Cammalduliensium e Pia Fundatione EstcrhaziaUgyanezekben az években a celli Szűz Máriának szentelt kápolna építése is nagyobb lendülettel folyik, amit külön e célra ekkor adományozott jelentősebb összegek tesznek lehetővé. így 1757 januárjában jegyzik be a kamalduliak sokszor idézett pénztárkönyvébe, hogy krasznahorkai Andrássy János báró 500 Ft-ot adott ,,pro erectione Capellae B. M. V. Cellensis ante eremum extra Clausuram pro populi Majkensi et itinerantium solatio spirituális".

58 Ezzel egy időben számolnak el 300 Ft-ot — kisebb tételekben — a kápolna építése körüli kiadásokra: így 263 napi munkabért a falazási, 52 napot a kőműves munkákra és ugyancsak a pallér 55 munkanapját is. A tatai kőfaragó (Mes János György) a homlokzati kövek faragásáért 41 és Va napot számol; ekkor fizetik ki az ácsot, az épületasztalost és a tetőfedő munkásokat. Az utolsó tételek az 1757. év áprilisi bejegyzéseiből valók, s ez egyben azt is jelenti, hogy a celli Szűz Máriának szentelt kápolna 1757-ben el is készült

511 (277. kép). Ebbe az utolsó építési szakaszba tartozik a konvent amelyet az egykorú források szívesebben foresteriának neveznek díszítése, majd végleges befejezése is. Az épület fő traktusának nyugati szakasza ma már csak földszintes, a barokk kút helyére e század fordulóján új, velencei márvány kutat helyeztek (285. kép). Az elnyújtott U alakú épület középszakasza eredetileg egyemeletes volt, a két oldalszárny pedig földszintes, de a terep esése folytán a keleti szárny alatt még egy alsó helyiségsor húzódik a konyha és kamrák számára, amely befordulva a középszárny felé pincesorban folytatódik. Az alsó szobasorba a földszintről lépcső vezet le, amely egyúttal kijárást biztosított a keleti oldal előtt végighúzódó teraszra. Innen kétkarú lépcső indult le a függőkertszerüen kialakított francia-kert nagy teraszára. A lépcsőzet freskókkal és gazdag stukkódísszel kialakított grottáit fog közre, amelyet kápolnaként használtak. A kert kőművesmunkáiért 1758-ban fizetnek a pallérnak,

60 de már 1756-ban készen van a remeteséget körülvevő fal, és a délre nyíló szobrokkal ékesített díszkaput is tovább ékesítik. Ekkor fizetik ki August Imre pozsonyi aranyozómesternek

61 a két utolsó cella között álló kapu fölötti kereszt aranyozását, s ugyanakkor az Erdődyféle remetelak márványcímerének aranyozását is.

62 Ebben az évben teljesítette August a díszes refektórium aranyozó munkáira kötött szerződés feltételeit is.

63 A refektórium fiókos dongamenuyezetét elborító játékos stukkók kivitelező mesterét nem ismerjük, de feltételezzük, hogy a hozzá készült rajzok Franz Anton Pilgram kezétől származnak (286 és 288. kép). Az ebédlőterem falkéj)eit elsősorban a déli falmező Utolsó vacsora képét - Vogel Gergely jó nevű budai festő művének tartjuk, akinek, úgy látszik, az egyes remeték életére és a Szent Romuald történetére vonatkozó képecskék megfestésében egy szerzetes festő is segédkezett

61 (287. kép). Vogel Gergely többször szerepel Majkon

65 az elszámolásokban, általában mint ,,Pictor Budensis", csak a Hartwig-cella kápolnájának kifcstésénél említik teljes nevén.

66 Ugyanitt — amint az irodalomból tudjuk August Imre is szerepel.

67 A majki ebédlőterem festményeinél sokkal jelentősebb művészi értéket képviselnek a színes képecskéket keretelő stukkók, azok játékos, ötletgazdag formanyelve. Bár a konventépület legszebb dísze, a refektórium már 1757-ben készen van — az említett pénztárkönyv adatai szerint , 1759-ben újra dolgoznak itt: Tatáról márványköveket szállítanak a majki