Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

ugyan megmentettem a' végső veszedelemtől. Egyik a' kapu fölött lévő torony formájú épület falába, a

1 másik kapuhoz nem messze álló Nepomuk Szent János képe alá helyheztetett. Amaz most is helyén vagyon; ezt, lerontatván a bástya falaival együtt az említettem kép, hová vitték, nem tudom," - s közli az ókori és az 1704-ból származó kövek feliratát, HT 1806, 343, 287 „A Magyar Ópénz is melly igen ritka légyen, azt leginkább azok tapasztallyák, kik gyűjtögetik, A Tudatlanság eddig azt szerzetté nálunk, hogy ha hol találtatott is valami arany vagy ezüst Vertelék, azt legottan, még a Nemesek is, vagy a Zsidókhoz vitték, 's fele árában od'adták, ki is azután hol egyet, hol mást tsináltatott magának belőle; vagy pedig egyenessen az Ötvöshöz hozták, 's Gombokat vagy Kanalakat készítettek abból magoknak." S. 1801 .VII.43. Egy szombathelyi antik kő, melyet az 1817-ben leégett piaci kápolna alapjaiból ástak ki, „már hajdan megtaláltatván, mivel a

1 gondatlatlanság vagy is tudatlanság nem tudta jobb helyre alkalmaztatni, ismét a' föld gyomrába került. Ezen kőnek története is bizonyságul szolgálhat arra, mint pazaroltattak el sok régi Szombathelyi emlékek." TGY 1821, VIII, 10. „Feküsznek" - olvashatjuk ókori és középkori (Báthoriak, Telegdiek, Rédeiek sírkövei) márvány emlékekről - „számtalanul illy Kövek ide 's tova Országunkban, majd eldűlt Templomoknak omladékiban, majd régi Váraknak 's Épületeknek halmaiban; sőt még az utakon is elszórva, a' nélkül, hogy magokra valami figyelmetességet vontak volna," A bécsi udvari könyvtár lépcsőháza ellenben tele van „Pannóniai és Dátziai Régiségekkel... Illy régi maradványoknak hasznait valóban tsak tudatlanok és a' tudományokban járatlanok által nem látják." Museum Hungaricum 1807. (114. jegyzetben i. m.) 11-12. 288 A székesfehérvári ókeresztény katakomba - írja Jankovich melyet Jakosits József a „hazánkban található minden épületek között legrégiebbnek tartotta, melly maga nemében egyetlen egy nevezetes hajdani építés' maradványa hazánknak, azonban, noha mind a' Római birodalom alatt, mind pediglen a' vándorló vad népek', és Vandálok dúlása között, nem külömben a' Töröknek kétszáz esztendeig dúló ostromában épen fentartatott, nem előbb, mint most két esztendő előtt szemem' láttára nagy erővel bétörettetvén, egy kertetske' kerítésének alsó párkányára fordíttatott." TGY 1827. II. 46-47. Az antik építészeti emlékek kőbányaként vagy mészégetők alapanyagaként való használata miatt az itáliai humanisták az 1430-as évektől kezdve rendszeresen panaszkodtak. Choay 1997. (2. jegyzetben i. m.) 43-44. 289 A késmárki Thököly-várat a nemzetség kihalása után a város vette meg. „Most ama szép kertek helyén rétek és káposztások vágynak, á szobák gabonás tsűrökké változtak. Tsak a' pinczék olly szerentsések, hogy előbbi állapotjokkal ditsekedhetnek.-" HT 1806. 177. Kámánházy László váci püspök ,,a' Püspöki Udvar mellett lévő kis kertet kő fallal bekerítette: kár, hogy ezen falba azon szép Romai faragott képeket, melyeket Migázzi nagy költséggel öszve szerzett, közönséges kő táblák helyett berakatta." TGY 1818. IV. 29. A tudósító megemlíti azt is, hogy a ferences barátok az egykori vár, templom és püspöki lak köveit kolostoruk építésekor és bekerítésekor használták fel. Találtak néhány koporsót is, „sőt a' Báthory koporsójának veres márványból készített födelét is megtalálták, 's ezt aztán mosogató edényre fordították," TGY 1818. IV. 17. Thury Görgy zalai sírhalmát „á Kereszténység' vad ellensége feldúlta..., 's a' gondatlan unoka feledte megújítani". TGV 1825. VI. 56. A kecskeméti Szent Erzsébet-templom régi kápolnájáért, „mellynek a' tsak még meglévő Fő Oltára mutatta, hogy a' 12 Apostoloknak volt szentelve", a mostani kor „(melly hajdani sorsa felől tudatlanul állott mellette) tsak annyit tett..., hogy egy díszes ispotállyal körül építvén, lehető újonnan szülésére fennhagyta a' Reménységet.-" A megyés püspök jóváhagyásával azonban „alig van esztendeje, hogy a' Kápolna az Ispotály közepével lebontattatván, e' hézagban fenekestül a' mostani sokkal tágassabb 's nagyobb Templomnak talpköve letétetett." HKT 1826. II. 355-356. Nápolyban is - olvashatjuk - azért rombolták le a „Santa Thrézía nevű Klastromot... hogy a' hozzá ragasztott Királyi Múseum világosabb légyen, és belőle ki lehessen nézni mindenfelé," HKT 1810. II. 174. 290 TGY 1827, II, 42. 291 TGY 1822. XI. 6. 292 HT 1806. 235-236. Helyteleníti a Barkóczi püspök alatt Eger mellett épített „Fort Contraste"-nak - a külföldi utazók által csodált és kis Versaillesként emlegetett épületnek - Esterházy Károly püspök parancsára történő lerombolását is. HT 1806. 236. 293 HT 1806. 235. 294 TGY 1818. VI. 42-43. 295 TGY 1827. II. 46. A bazilikáról - a fent említett forrásokat is felhasználva: Dercsényi Dezső: A székesfehérvári királyi bazilika. Budapest, 1943. 61.; Marosi Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája. In: Székesfehérvár Évszázadai, 2. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1972, 169-184,; Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és préposti residentia a XVII, században. In: Székesfehérvár Évszázadai, 3, Szerk, Kralovánszky Alán, Székesfehérvár, 1977. 127-144.; Kralovánszky Alán: A székesfehérvári Anjou-sírkápolna, In: Művészet I, Lajos király korában (1342-1382) Katalógus/Székesfehérvár, István király Múzeum, Szerk. Marosi Ernő et al. Budapest, 1982. 165-174. és Szakái Ernő: A székesfehérvári Anjou síremlékek és I. Lajos király sírkápolnája. In: Művészet I. Lajos király korában (1342-1382) Katalógus/Székesfehérvár, István király Múzeum. Szerk, Marosi Ernő et al. Budapest, 1982. 175-182. 296 TGY 1817. XI. 11-12. Hannibál és Róma más ellenségei kevesebb kárt tettek a római épületekben, mint a modern építkezések - panaszkodik az a Raffaelló is, aki a San Pietro építészeként maga is kapott pápai engedélyt római és Róma környéki antik kő és márványleletek megvásárlására. Choay 1997, (2. jegyzetben í. m.) 47. 297 „Itt állsz, vasfoga bár félig megemészte időnek, Állsz Tetye vár, még nem törhete vas keze le. És noha vastag moh fénytől foszt, régi mivoltod; S nagyságod nyílván hirdetik a falaid. Itt állok magam is, mire nem, hallgatva, tanítnak Haldokló tetemíd? Már alig állni tudók. Pécsi lakos! Ez vár mit nem juttathat eszedbe? Mit nem, kérdezem én, érdemel ily maradék? Fájdalom! úgy de kevés a régit tudja becsülni, Mit nem tör le idő, emberi kéz letöri." HM 1821. I. 230. 298 ÉL 1826. I. 39-40. 299 TGY 1827. II. 44-51. 300 TGY 1827. II. 53, 301 Az egri Öreg Templomhoz tartozó Boldogasszony-kápolna bontásakor egy 1522-ben eltemetett püspök sírkövére akadtak. „Ezt a' márvány követ kivántsiságból is a' munkások felvenni akarván széjjel repesztették". TGY 1828. IX. 6. 302 ZU 1804. V. 29. Megemlít egy másik elpusztult emléket is: „Unter den üörigen Trümmern fand ich Stückchen von sehr feinem SilPerbleche, welche unleugbare Reste eines cylindrischen Gefäßes sind; jedoch sind sie so zertrümmert, daß übrigens von der vormaligen Gestalt, und dem Gebrauche nichts zu errathen ist. ZU 1804. V. 29. 303 TGY 1821. VIII. 15. 304 TGY 1821. VIII. 5. 305 A 18. századi „ásatások" egész Európában - beleértve Pompejit és Herkuláneumot is - valóban inkább kincs- és műtárgykeresések, mint szakszerű és szisztematikus régészeti feltárások voltak. 306 TGY 1827. II. 47-49. 307 „Ha azok a' sok ritka metszések, edények, gyűrűk, 's Római pénzek, mellyek itt találtatnak" - írja a „Tóth Országi" nevezetességekről beszámoló tudósító - „mind eggy helyen volnának; megbetsülhetetlen kints lenne belőle." MGY 1790, III, 140. „Sok ritkaságok, és régiségek vágynak Hazánk földibe el rejtve,