Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

II. A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁGTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG (1934-1944)

1942- 43 tele a második világháború egyik fordulópontja. A Vörös Hadsereg 1943. januári doni áttörése az egyébként is halálra ítélt, a téli követelményeknek meg nem felelt és ellátatlan II. magyar hadsereg teljes összeomlását eredményezte. A Vasgyárban is alig van már család, amelyiknek férfitagja, rokonsága, munkatársa, barátja vagy ismeró'se ne vonult volna el a II. magyar hadsereggel és most ezekért ne aggódna. A traumás állapotot fokozzák a szerencsésen hazaérkezőik elbeszélései, folyamatosan érkező halotti értesítések, májusban megérkeznek a hadifoglyok elsó' lapjai. A bombázások elól a vasgyári munkások és családjaik fóleg a közeli bányászfalvakba - Varbó, Parasznya, Kondó, Radostyán - költöznek, ahol biztonságban vannak és ahol az élelem beszerzése könnyebb. A férfiak naponta ezekből a községekből járnak be dolgozni, mert a gyár nem állhat le... 60. 50 éves a Jószerencse Dal- és Önképzőhör Kovács György: A diósgyőrvasgyári művelődés története II. 1920-1945. 1990. 69-70. 1943- ban működésének 50. évét kezdte meg a nagy múltú Jószerencse Dales Önképzőkör. Lényegében az egész esztendő" programjai ennek jegyében zajlanak. A február 28-án megtartott közgyűlés az elnökség lényeges átalakítását hozza. Elnök Korán Imre lesz... A közgyűlés elhatározta az 50. évforduló méltó megünneplését. A jubileumi ünnepség kétnapos volt... Korán Imre elnök megnyitóján üdvözölte a megjelenteket és többek között ezeket mondta: „A Jószerencse Dal- és Önképzőkörnek igen nagy szerepe volt abban, hogy az ötven évvel ezelőtti kevert nemzetiségű ipartelep nyelvében és lelkületében magyar lett. Ennél több eredményt egy magyar kultúregyesület fel sem mutathatna..." 1944 61. Szőnyegbombázás a gyárra A 100 éves Diósgyőr-vasgyári folytacélgyártás története 1979. KM TDGY 31. A háború kitörését közvetlenül megelőző időszakban már mind nyíltabban a haditermelés céljainak rendelték alá a gyárat. Az ötvözőfémhiány kényszerítő hatására Diósgyőrben kialakították az ún. takarékacélokat, mivel a szerszámacélok gyártásához nem volt elegendő volfrám, molibdén, kobalt, vanadium, a szerkezeti acélok gyártását pedig a nikkel hiánya nehezítette... A szövetséges hatalmak csakhamar tudomást szereztek arról, hogy a diósgyőri gyárból jelentős hadászati anyagok kerülnek ki. 1944. szeptember 13-án szőnyegbombázást hajtottak végre az ágyúgyár (a DIGÉP) és a vasgyár ellen, hogy így próbálják megakadályozni, legalábbis csökkenteni a haditermelést... Ld. még 311.