Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

ták, hogy gyárfejlesztési feladatokon fogok dolgozni. Elsó' feladatként melegsajtoló-gépek tucatnyi európai cégtói bekért árajánlatát kellett kiértékelnem. Az osztályvezető láthatólag meglepődött, mikor alig néhány nap múlva eléje tettem az írásos értékelést és a beszerzési javaslatot, amit később meg is valósítottak. Ezután már részletesen elmondta a rám vonatkozó szándékukat. Az illetékes honvédelmi szervek meggyőződtek róla, hogy a Weiss Manfréd csepeli cég monopol helyzetben, a tüzérségi lőszert külföldi összehasonlítás alapján közel négyszeres áron szállítja, mint ami önköltség szerint megilletné. Ezért döntés született, hogy a MÁVAG Diósgyőrben létesítsen tüzérségi lőszerüzemet. A melegüzemi és forgácsoló műhelyi fejlesztésre vannak helyben szakemberek, de a lőszerszerelés ott új szakma. Úgy gondolják, amilyen gyorsan csak lehet, ismerkedjek meg a feladattal és a szakmával, mert egy év múlva az új üzemnek termelnie kell. Mehetek Balatonfűzfőre a Nitrokémia, valamint a svédországi Karlskogába a Bofors cég üzemeibe elméleti és gyakorlati tanulmányokra. Azután tervezzem meg a lőszerszerelő üzem általános elrendelését, valamint az anyagi és technológiai folyamatokat. Az építészeti megoldásokra szerződtetve van építész-tervező iroda, élén tapasztalt nagy tudású mérnökkel. Közben Diósgyőrbe kellene költöznöm a megvalósítás irányítására. Kérdezte vállalom-e. Egyik szemem nevetett, a másik sírt. A nagy mérnöki feladat minden elképzelést felülmúlt, viszont úgy tűnt, örökre elkötelezem magam a hadiiparral, amire nem vágytam. Igennel válaszoltam. A tüzérségi lőszerek lőporainak és robbanóanyagainak tulajdonságaival, a velük való bánás szabályaival és az őket feldolgozó üzemek telepítésének, építésének követelményeivel a Nitrokémia üzemeiben ismerkedtem meg. A következő hónapban már Közép-Svédországban a Nobel Művek és a Bofors cég szakmérnökeitől kaptam alapos képzést üzemi berendezésből, szervezésből és biztonságos technológiából. A fontos tudnivalókat két-három terjedelmes kockás füzetbe jegyzeteltem. Az első telepítési és üzemépület elrendezési vázlatokat márciusban átadtam az építész-tervezésnek. Ettől kezdve az üzem beindításáig szorosan együttműködtünk. A diósgyőri Újgyár betonkerítésétől nyugatra május elején 10-12 holdas enyhén lejtős lucernaföldet jelöltek ki számunkra, amelynek közepén patak kanyargott. Először ezt helyeztük át egyenes mederbe a telep nyugati határára, magas gátak közé szorítva. Ez a környék védelmét is szolgálta, bár lakott hely kmekre nem volt. Azután terepet rendeztünk, utakat, vasutat építettünk, vízről, áramról gondoskodtunk, egyszóval elkezdtünk építkezni. Nem részletezem tovább, novemberre a 26 sajátos építészeti kivitelezésű 300-400 négyzetméter alapterületű üzemépület készen állt berendezve, felszerelve. Reggeltől estig a kivitelezést művezettem és ellenőriztem. Kitűnő vállalkozókkal dolgoztunk. Később megtudtuk, hogy Nagytétényben egy hasonló rendeltetésű azonos teljesítményű üzem építése légköbméterenkénti pengőben mérve kb. kétszer annyiba került, mint a mienk. Operatív módon mindent a helyszínen intéztünk el. Nem irodából irányítottam. Esős nyár volt, naponta eláztunk. Csak 32 éves voltam. Novemberben fokozatosan beindultunk, dolgaink tervszerűen mentek. Ma szinte le se merem írni: tervezési, kivitelezési hibát nem találtunk. Megbíztak az új üzem vezetésével. A mintegy ezer dolgozó férfi/nő aránya 40/60 százalékos lett. A férfiak többsége az építkezésen dolgozó matyó kubikusokból került ki betanított munkásként, míg a női munkahelyek a helybéli családok leányainak