Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)
VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK
(Horváth J. és Kricsfalvi J.) civil-fogolynak begyűjtötték. Mascsenkó ezredes személyesen szabadította ki őket és állítottuk a bányászat-indítás élére. Nehezebbnek bizonyult a tárgyi korlátok eltávolítása. Nem volt a bányászlámpákhoz karbid, a fejtéshez robbantótöltet, gyújtózsinór, a bányajáráshoz bakancs, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Karbidot, amikor már volt annyi áram, kohászaink állítottak elő tisztán elméleti ismereteikre hagyatkozva, acélgyártó villamos-kemencében. Addig a bányákban mécsesek fényénél dolgoztak. Bányarobbantó-tölteteket irányításommal a lőszerüzemben gyártottunk összesen kb. 1 300 tonna súlyban. Szovjet katonai segítséggel felkutattuk a katonai raktárakban található robbanóanyagokat, sőt jó egynéhány hatástalanított fel nem robbant légibomba töltetét is kiszereltük. Nem tudtunk viszont gyújtózsinórt előállítani. Ezért áttértünk elektromos gyújtásra. Ehhez a lőszerüzemben 2,5 millió villamos izzógyújtót és minta után megfelelő számban szikrainduktort gyártottunk. Karbid, bánya-robbanó anyag és villamos-robbantó berendezések nélkül a széntermelés beindulása mintegy félévet késett volna, maga után vonva az ipari termelés felfutásának hasonló késleltetését. Bányajáráshoz bakancsokat alkalmilag szervezett suszterműhelyekben, saját cserzésű marhabőrből állítottunk elő. Szükségmegoldás volt, mert az amatőr krómcserzésű bőr, illetve a belőle készült bakancs nem volt vízhatlan. De volt. Az első szénfelhozataltól véve egy hónapon belül saját bányáink és a régiónkban lévő többi szénbánya szinte teljes kapacitással dolgozott, fedezve a szükségleteket és jutott élelmiszer cserére is. Másféle nehézségekkel kellett megküzdeni az erőmű indításánál. A sietve visszavonuló németek megrongálták az áramtermelő generátorok gerjesztő dinamóit. Gerjesztő áramot végül is a Papírgyárból kölcsönzött dinamóval nyertünk, egyik kis tápházi segédturbinával forgatva. Az első áramtermelő egységet napokon belül üzembe helyezve kigyulladtak a lámpák Miskolcon és a gyárban, majd gyors egymásutánban belépett a többi egység. Az erőmű elegendő tartalék szénnel rendelkezett. Ezzel megnyílt a lehetőség a villamos kemencék, hengerművek, a kovácsoló üzemek és a munka-, illetve szerszámgépek indítására. Miskolcon operáltak a kórházban, s megindult a városi villamos közlekedés. Minden napra jutott valamilyen új eredmény, amely akaratunkat és erőnket megsokszorozta. Tavasszal Miskolcon járva Rákosi az Újgyárat is meglátogatta. Büszkén mutattuk a lebombázott nagy csarnokok tetőszerkezetének és az épületkároknak a kész helyreállítását. Meglepetésünkre Rákosi megjegyezte, hogy ez nem időszerű. Én a dolgozók egészségének és a gépeknek védelmével indokoltam a végzett munkát, s vázoltam neki, hogy gyárunkban mintegy ötezer élvonalbeli szakmunkás dolgozik, akiket munkagépek gyártásával kívánunk foglalkoztatni. Az anyaggyártó üzemeken kívül a sűrűn lakott iparvidéken szükség van feldolgozó gyárakra is, hogy a zömében szakképzett munkavállalókat foglalkoztatni tudjuk. Rákosi ezekre nem válaszolt. Rossz sejtésem támadt, hogy gyárunkat egyelőre nem tervezik helyreállítani. Sejtésem igazolódott, sőt még rosszabb következett. A Jóvátételi Hivataltól nemsokára rendelkezés érkezett, hogy 150 egyetemes szerszámgépet teljesen felújítva adjunk át néhány hónapon belül jóvátételre. A gépeket bizottság jelöli ki.
