Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Én magam is meguntam már a szép reményekkel való táplálkozást és a pénznek valóságban való kiadását és már odaszorítottam a gyárat, hogyha nem is tud bevenni készpénzt: de mutassa fel legalább készítményben költségeinek egyenértékét éspedig oly áron számítva készítményeit, minőkön azokat ott s másutt is adjuk; odaszorítottam, hogyha pénzt akar, így kell szólnia: Tarifaszerüen kimutatja a készletben egyenértékét a pénznek, melyet igénybe akar venni.... A befektetett tőkét, mely a t. Képviselő Úr állítása szerint vagy 3 millióra megy, elveszettnek tekintsem csupán azért, mert kombinációink valószínűnek mulatják, hogy nem megy semmire a gyár, s ennélfogva azt egyszerűen bezárjuk: ez oly bátorság, mellyel én nem bírok. A t. Háztól is kérem, hogy ne menjen ennyire, mert nincsen ok rá. Elég sötét a helyzet eddigelé; de méltóztassék megengedni, előhaladottabb s fejlettebb iparú országokban is megvannak a gyáraknál, melyekben azokat tartani kell, anélkül, hogy keresnének is. Szontagh Pál (gömöri): T. Ház! Igen kevés mondanivalóm van a t. Pénzügyminiszter Úr előadása után, mindamellett kénytelen vagyok egy pár észrevételt tenni Mocsáiy t. képviselő úr előadására. Nem járulhatok határozati javaslatához, nemcsak azért, mert ez által veszélyeztetnők és elveszítendők nagyobb részét azon befektetéseknek, amelyeket ő megmenteni óhajt; hanem azért, mert én az aggodalmat oly mértékben nem osztom és legkevésbé sem látom, hogy már is bekövetkezett volna azon idő, hogy minden reményről lemondjunk és a lélekharangot meghúzzuk azon nagyfontosságú hazai vállalat felett. Igen is, arról volna szó, hogy egy már bevégzett gyár rendes üzletének több évi állandó hiánya van: akkor ezt magam is aggályosnak tartanám, mint ő és a pénzügyi bizottság; hanem itt még egy új, alig bevégzett műről van szó. Hiszen e mű, ha jól tudom, 1868-ban keletkezett és 1870-ben kezdett működni, midőn magam is ott járván, megszemlélvén azt közelebbről, sőt - mint hallom - a hosszan tartó kísérleti idő és a kezdet nehézségeinek leküzdése után, csupán ez évben kezdett rendesen működni; tehát éppen most megvenni tőle a módot és időt, hogy ő a kezdet nehézségein keresztülvergődhessen: valóban idő előtti dolog volna.... Ha tehát a Pénzügyi Bizottság állal ajánlott összeget elfogadjuk: ez éppen csak annyit jelent, hogy az ország ne tagadja meg ezen ujdonszülöttet, s alig még a gyermekkoron túlhaladott vállalattól az alkalmat, hogy életre valóságát bebizonyíisa. (Helyeslés jobb felől.) Ennél többet valóban lehetetlen kívánni, sőt túlságosan szigorúak lennénk, ha azt nem engednők meg. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Simonyi Ernó': T.Ház! Kétségkívül nagy különbséget tesz, hogy micsoda szempontból segítünk bizonyos ügyet. Meglehet, hogy ha én gömöri ember lennék: én is a diósgyőri vasgyárat illetőleg brilliáns jövővel kecsegtetném magamat, azt kétségbe nem vonnám, hogy oly nagy mérvben megy a vasgyártás: mert Gömörbóí hozzák a vasércet és ez Gömörnek sok hasznot hajt (derültség bal felől), azonkívül a gömöri vasgyártás árának fenntartására segédkezet nyújt, amennyiben ő nem képes oly olcsón dolgozni és azt mondja, hogy íme lássák Diósgyőrön a vasnak ez az ára. Ha az ember e szempontból nézi a dolgot: akkor természetesen másképpen látja, mint az, ki idegen és közömbös szempontból tekinti.