Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - A Magyarhoni Földtani Társulat megemlékezései (Papp Péter)
Emlékfa-ültetés a MAF1 kertjében (Fotó: Papp Péterj fotó- és festőművész, valamint költő, könyvkiadó és művelődésszervező) Francia Nyugat-Afrikában készült, világhírűvé lett fotóinak és saját kiadványainak az Olajipari Múzeum és a Magyar Földrajzi Múzeum anyagából másfél hónapnyi időre kölcsönkapott összeállítását tekintették meg, majd frissítőkből álló rövid uzsonna után tucatnyian keresték föl a Corvin-közbeli ’56-os emléktáblát a „Pesti srácok” szobrával szemben. Itt Dudich Endre, a szakosztály tiszteleti elnöke, mondott beszédet miután elhelyezte a Társulat nemzetiszínű szalagokkal díszített babérkoszorúját. Másfél hónappal később, november 27-ének kora délutánján folytatódott a társulati emlékezés, ez alkalommal az Intézet előkertjének északkeleti negyedében Böckh János félalakos szobra mögött. Ott erre az alkalomra a Társulat és az Intézet egy háromméteres Ginkgo biloba-csemetét ültetett s jelölt meg emléktáblával, a közelebbi és távolabbi kollégák részvételével. Ebben a szakaszban került bemutatásra az a múltkor elhalasztásra kényszerült tv-interjú, mely Saáry Éva Balaton-parttól Francia Nyugat-Afrikán át Svájcig kanyarodott életébe engedett némi bepillantást. Sokan magukba rejtve, vagy legszűkebb családjuknak megtartva őrizték azt, amit láttak-hallottak. Ilyen visz- szaemlékezést hallhattunk Báldi Tamástól. S voltak, nem kevesen, akiknek semmilyen felejtést lehetővé nem tettek, házkutatásokkal, beidézések- kel, kihallgatásokkal, bírósági tárgyalásokkal, illetve (természetesen családjukat is sújtva s megbélyegezve ezzel) állásvesztéssel, alkalmaztatási tilalommal, kényszerlakhelyre telepítéssel, börtönnel torolva meg azt, amit egyenességük és felelősségérzetük, másrészt pedig társaiknak feltétlen bizalma hozott el számukra azokban a kivételes napokban - vagy éppen környezetükben egyeseknek későbbi rosszakarata-vádaskodása „eredményezett” utóbb. így kellett-lehetett felidézni a ma már oly fájóan kevés kortársnak s az azóta felnőtt nemzedékek szintén öregedő tagjainak Wein György, Cornides István és Balkay Bálint meghurcoltatások ellenére is elénk magasodó példáját (ismét a szakosztályvezetőség néhány tagjának bemutatásában) vagy az utóbbi időben súlyosan beteg Mátyás Ernő éveit - akiről Ság I .ászló szólt ez alkalommal. Dudich Endre Albert Camus a magyar forradalom ügye melletti akkori kiállását idézte, mely pusztába kiáltott szó maradt; végezetül pedig a szép számmal eljött hetven évesnél idősebb „felnőttkori-túlélő” között egy épp nyolcvanévesnek, Siposs Zoltán kollégánknak köszöntésére fordította a szót. A Magyarhoni Földtani Társulat Elnöksége és Tudománytörténeti Szakosztálya ezúton is hálásan köszöni — határokon kívül és belül — mindenkinek a segítségét, akik erkölcsileg, anyagilag támogatták ezt az emlékezést, mely így e körökben is feledhetetlenné tette az ’56-os magyarországi forradalmat annak 50. évfordulóján. Papp Péter 86
