Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Stencinger Norbert: Az 1956-os események és következményei Érden
magyar őrséget. Többen álmukból riadva alsóneműben menekültek le a hegyről a lakóházak közé. Ok voltak a szerencsésebbek, hisz akinek ez nem sikerült, az fogságba esett és a szovjetek magukkal vitték. Elmesélték, hogy utólag már gyanús volt a politikai tiszt magatartása, aki a korábbi szokásokkal ellentétben csak egy őr felállítására adott parancsot az ominózus éjszakára. Egy alkalommal a fővárosból teherautón érkező forradalmárok fel akarták használni az elhagyott ágyúkat, de a nagy sár miatt nehezen tudtak közlekedni, így nem tudták azokat Csepel teherautójukkal elvinni. Ekkor kitalálták, hogy a helyszínről lőnek velük. A helyi gazdák értesültek tervükről és megakadályozták azt. Féltették ugyanis a települést a megtorló intézkedéstől, hiszen jól emlékeztek a második világháborúban és utána itt levő megszálló szovjet katonák viselkedésére. A bázis azonban szabadon, őrzés nélkül maradt. Kihasználták ezt a környékbeliek és a fegyvereket széthordták. Még a következő esztendőben is nagyon sok ifjú rejtegetett a határban vagy a Duna parton, a „Szigetben” puskákat, pisztolyokat. Tudta ezt a Nemzetőrség vezetője Riedlinger Tibor is, hisz maga is e településrészen élt, ezért járőrt küldött ki a fegyverek összegyűjtésére és az esetleges harcok megelőzésére. Az objektumhoz egy lőszerraktár is tartozott. Ezt a szovjetek felgyújtották és abból több órán keresztül repültek a felrobbanó lövedékek tűzijátékhoz hasonlóan az ég felé a lakosok nagy riadalmára. Az emberek egy csoportja Jaki Antal nagyméretű pincéjében élt a forradalom alatt. Napközben hazamentek élelemért a házakat ellenőrizni, majd estére visszatértek. Több család élt így: közel száz ember használta ki a pince védelmét.43 A község központjában az okozott izgalmat ezekben a napokban, hogy Parkvárosból - ahol szintén volt légvédelmi üteg — hoztak egy ágyút a posta elé, hogy az estleges szovjet csapatokat feltartóztassák, így emlékezett erre Gévay Nándor: „...a lelkes érdi fiatalok készültek az ellenállásra. En tisztában voltam vele, hogy a tankágyúk ellen felesleges hősködés lenne kézifegyverekkel szembeszállni, ezért leszedettem a géppuskát a tanácsháza tetejéről és visszavitettem az ágyút amit Parkvárosból a honvédektől hoztak el a gyerekek....’44 Az érdligeti csoport Az érdligeti forradalmárok ténykedése is főleg a szovjet csapatok átvonulásának megakadályozására és a rend fenntartására szorítkozott. Előbbi miatt eltorlaszolták a 70-es utat a vasúti töltésnél munkagépekkel, amelyek a földmunkákat végeztek.45 Az utóbbira itt is nemzetőrséget szerveztek a Riedlinger csoporttól tel- jeserMiüggetlenül. ”... október 28-án jelentkeztem Bor- sics őrnagynál azért, hogy a nemzetőrségbe vegyenek fel. Ugyanis felhívás jelent meg, amely szerint élelmiszer- szállításokban való részvételre továbbá a közbiztonság megőrzésére a katonákkal vegyesen polgárőrség állítanak fel. Felvettek és az élelmiszerszállítási csoportba osztottak be. Majd két nap múlva a járőrözők közé kerültem. Ekkor már Erdliget különválva Érd községtől, külön Nemzeti Bizottmányt választott és a nemzetőrség megalakult. A nemzetőrségben előbb Könyves György volt a parancsnokom november 5. után Harangozó lett a parancsnok. .. ” 47 — vallotta Dzobai István. 48 A bírósági jegyzőkönyvekből kiderült, hogy a környéken egy magukat fővárosi forradalmároknak való csoport fosztogatott, ezért szükség volt a nemzetőrség létszámának növelésére. A csoport létszáma elérte a harmincöt főt és tevékenysége a fent említett okok miatti járőrözés mellett az utak ellenőrzése volt. Ennek következtében ők is több menekülő ÁVH-s tisztet elfogtak, és az akkori helyi tanácsi kirendeltségre kísérték őket. Kihallgatás után a pincében őrizték, majd november elején a Casino épületébe, később a fővárosba szállították a csoportot. Az Erdliget és Diósd között található Kopasz-hegyen az óvárosihoz illetve a parkvárosihoz hasonlóan szintén légvédelmi üteg állomásozott, amelyet elhagytak a katonák. A környékbeliek itt is széthordták a fegyvereket és még sokáig elhagyatott volt az egykori bázis, amely így a gyerekek kedvelt játszóhelye lett.45 A forradalom leverése November negyedikén hajnalban öt óra húsz perckor a következő rádiószózat hangzott el: „... Figyelem! Figyelem! Figyelem! Figyelem! Figyelem! Nagy Imre a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke szól a magyar néphez! Itt Nagy Imre beszél Magyar Népköztársaság Minisz77
