Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Sprincz Emma: A Duna-monográfiák elődje a XVII. századból
Duna mentén épült városokat, várakat, közben kitérőt teszünk a mellékfolyók irányában, e kitérő során ezek vízrendszerét és partjaik mentén épült városokat, helységeket ismerjük meg, és így áthaladva a sváb—bajor és osztrák területen, megérkezünk a magyarországi Duna szakaszhoz. (19—52. o.) E helyen átadjuk a szót a szerzőnek: „...Az 1001. évben az ország [ti. Magyarország] királyság lett Szent István uralma alatt. Utódai lassanként megszerezték Antica Dacia-t, azaz Tran- sylvaniát, Moldovát és Vallachiát [Havasalföld], ilymódon kibővítve a királyság határait 250 mérfölddel, eljutva így a Pontus Euxinushoz, ahol a Duna a tengerbe merül. Ebből látszik, hogy ennek a folyónak kétharmada a magyar királysághoz tartozott.” (54. o.) A magyarországi Duna-szakasz vízrendszerének, a nagy folyam és mellékvizei mentén levő városok, várak leírásánál hasonló módszert követ; a fő irányt a Duna folyása adja, közben kitérőket tesz a mellékfolyók mentén. Pontatlanságai, tévedései a rendelkezésére álló korabeli térképek hiányosságaira vezethetők vissza, hiszen ezt az óriási területet személyes tapasztalatból nem ismerhette. Ami hazai kutatásból érdekessé teszi Birken munkáját, a könyvét illusztráló rézmetszet-sorozat. Az 1684-es bolognai kiadást 39, a Duna és néhány mellékfolyója mentén épült város képe díszíti; ebből nyolc metszet kivételével 31 magyarországi város és vár látképét ismerjük meg. Ezek a következők: Pozsony, Győr, Pápa, Komárom, Érsekújvár, Tata, Szent Márton- hegy, azaz Pannonhalma, Palota (Várpalota), Esztergom, Fülek (Filakovo), Nógrád vára, Visegrád, Vác, Buda, Buda és Pest, Veszprém, Székesfehérvár, Zerinvár, Kanizsa (Nagykanizsa), Sziget(vár), Tokaj, Kassa, Eger, Hatvan, Szolnok, Várad (Nagyvárad), Gyulafehérvár (Álba Iulia), Temesvár, Sziszek, Sabác, Belgrád. 12 rézmetszeten Mattioli f[ecit] szignatúrát látunk. A rézmetszetek megegyeznek Birken 1683-as nürnbergi kiadású Vermehrte Donau-Strand-jában levő metszetekkel, a Mattioli f. szignatúrát viselők is. Azonban az olasz kiadás metszetei lágyabb, festőibb megoldást mutatnak, ami arra utal, hogy a német kiadás nyomódúcait olasz rézmetszők metszették újra. A Mattioli f. szignatúra alapján Domenico Mattioli bolognai rézmetszőre gondolnánk, aki a könyv metszeteit készíthette.10 Ennek a témának feldolgozását e helyen mellőzzük, mivel ez meghaladja jelen dolgozatunk kereteit. Korábbi szándékunktól eltérően e helyen eltekintünk attól, hogy a munka egyes részleteiről fordítást adjunk. Az egész első fejezet egészében érdekes abból a szempontból, hogy egy Duna-monográfia első kísérletét olvashatjuk. A monográfia, mint műfaj meghatározás mellett idekívánkozik az is, hogy a könyv a Duna és mellékfolyói mentén tett képzeletbeli utazás élményét teszi az olvasóra. E könyvecske a későbbi tudományos értékű Duna-mono- gráfiák és igényes útikönyvek szerény kezdetét jelenti. E szerény kezdet mögött a XVII. század hatalmasan megnövekedett szellemi érdeklődését érezzük, s ez testesül meg a közvetlen utódok kutatási munkáiban. E kis dolgozat révén szeretnénk a földrajzkutatók figyelmét felhívni e könyvecskére, rájuk vár az a feladat, hogy Birken munkájának helyét besorolják a geográfia tudományának történeti fejlődésében.11 Sprincz Emma Budapest Gordonka u. 33. 1163 57 Buda és Pest látképe f A Duna eredete c. könyv melléklete) Mattioli rézmetszete
