Lendvai Timár Edit: Magyar utazók, földrajzi felfedezők (Érd, 2009)
Kölcsönautóval a Szaharában - A Magyar-Lengyei Szahara-expedíció
ban dolgozott, ahol első jelentős munkájaként feldolgozta Bíró Lajos új-guineai gyűjtésének egyik állatcsoportját. 1955-ben az Állattár vezetője, 1970-ben a múzeum főigazgatója lett. Az 1960-as években hat alkalommal járt Mongóliában gyűjtőúton, 21 000 km-t utazott a terepen. Egyszemélyes expedíción közel félmillió állatot (főleg rovart) gyűjtött, melyek közül 1600, eddig ismeretlen fajt írtak le. Keöpe Viktor (1883-1970) Ázsia szigeteinek kutatója Erdélyi szülők gyermeke. A budapesti egyetemen Lóczy és Cholnoky tanítványa volt. Földrajztanári diplomát szerzett, majd Brassóban tanított. 1913-14-ben megtakarított pénzén ázsiai tanulmányutat tett. Bejárta Ceylont, Elő- és Hátsó-Indiát, Jáva szigetét és Japánt. Kompolthy Jób (1879-1938) A Jangce vidékének kiváló ismerője Édesapja nyomdokain a tengerészetet választotta. Fiúméban elvégezte a tengerészeti akadémiát, majd kereskedelmi hajókon szolgált. Kétszer körülutazta a Földet. 1902-ben Kínába utazott és részt vett a postahajó szolgálat újjászervezésében. Csunkingban lett postaigazgató, eközben bejárta a Jangce környékét és alsó szakaszát. Tízévi kínai tartózkodás után hazatelepült, élményeit számos tanulmányban és két könyvben adta közre. ifj. Lóczy Lajos (1891-1980) A világjáró kőolajgeológus A híres Ázsia kutató id. Lóczy Lajos fia. Apja példáját követve ő is geológus lett. Hazai munkáin túl 1921-1932 között kőolaj után kutatott Szumátra, Celebesz és Timor szigetén, majd Ecuadorban és Peruban. 1933 és 1946 között a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója volt. 1947-től Marokkóban, Görög- és Törökországban, Iránban majd Brazíliában végzett kutatást. 1962-től Brazíliában élt és az egyetemen tanított. A Brazil Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. Molnár Mária (1886-1943) Új-Guinea mártírja Győrben született és ugyanott a református egyház diakoniszszája lett. Elhatározta, hogy az elmaradt népek segítésére missziós munkát vállal. így jutott el 1928-ban az új-guineai Manus-szigetre, ahol másfél évtizeden át gyógyította a melanéz őslakókat. Néprajzi és földrajzi megfigyeléseit levelekben írta le, ezeket idehaza könyv alakjában is kiadták. Értékes néprajzi gyűjteményt juttatott haza. A második világháború idején a szigetet elfoglaló japánok Molnár Máriát a többi európaival együtt brutálisan kivégezték. Schultz Aurél (1883-1945) és Sebők Imre (1878-1917) Mindketten földrajz-természetrajz szakos gimnáziumi tanárok voltak. 191 l-ben közös tanulmányúton a Szaharában jártak, 1913-ban pedig Ázsiában a burját-mongolokat keresték fel. Sebők Imre 1905-ben körülutazta a Földet, és azután is sokat járta a nagyvilágot. Vedres László (1942-1975) A csónakos világjáró Az egyetemen biológiát és meteorológiát tanult, végül újságíró lett. Szerette a természetet, különösen a vizek vonzották. Elsőként a Visztulát hajózta végig. 1965-ben kajakkal leereszkedett a Neretván az Adriára, a következő évben a Rhône-on a Földközi-tengerre. 1968ban végigevezett a Dunán, 1970-ben pedig a Loire-on. 1971-ben a „fáraók folyóján" a Níluson kajakozott. 1972-ben az Oderán, majd 1973-ban vitorlás csónakon a Tigrist járta végig. Utazásain szerzett földrajzi ismereteit két könyvben és számos cikkben tette közkinccsé. Csónakos világjárásait korai halála szakította félbe. Farkas Bertalan (1949) az első magyar űrhajós A Föld felszínének birtokba vétele után megkezdődött a világűr meghódítása is, melybe magyarok is bekapcsolódhattak. Első kozmikus utazónk Farkas Bertalan volt. 1977-ben I. osztályú vadászrepülő minősítést kapott. Jelentkezett űrhajósnak, és miután megfelelt a nehéz követelményeknek, részt vehetett a kiképzésen. Az űrutazásra 1980. május 26-án került sor, amikor a Szojuz 36 fedélzetén társával, Valerij Kubászovval elhagyta a Földet. A Szaljut-6 űrállomáson töltött 8 nap alatt sok értékes megfigyeléssel gazdagította a földrajztudományt.
