Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)
Zarándoklatok; Tudományos munkássága (1934-1965)
HOGYAN KERÜLT A GERMANUS-HAGYATÉK ÉRDRE? DR. Kubassek János, geográfus, múzeumigazgató tudománytörténész A múzeum első, Magyar utazók, földrajzi felfedezők című állandó kiállításának forgatókönyvét Balázs Dénes, a Magyar Földrajzi Társaság Múzeumi Bizottságának titkára dolgozta ki 1981-ben, a Somogyi Sándor és Flavasné Bede Piroska által szerkesztett kötet, a „Sárga Biblia" alapján. Balázs Dénes fontosnak tartotta Germanus Gyula munkásságának bemutatását, ezért - Somogyi Sándor tanácsára 1983. március 7-én - levelet írt az özvegynek, Kajári Katalinnak, megkérve, hogy a Germanus Gyulával kapcsolatos dokumentumokkal és tárgyi emlékekkel járuljon hozzá a kiállításhoz. Postafordultával, 1983. március 15-én Germanus Gyula özvegye válaszolt Balázs Dénesnek. „Férjem mindig olyan megbecsüléssel szólt a Földrajzi Társaságról, büszke volt tagságára, hogy nem akartam késni a válasszal.......annyit azonban már most szeretnék jelezni, hogy nem zárkózom el kérésük teljesítésétől. De bővebb tájékozódásra van szükségem. Szeretném tudni, hogy milyen terjedelmű helyet kívánnak biztosítani a részére. Ettől függően képzelhető el, hogy mit helyezhetünk el és mit keressek........úgy gondolom, hogy számos fényképről készíthetnének reprodukciót utazásaival kapcsolatban, illetve ha fedezik a költségeket, kívánságuk szerinti méretben elkészíttetem. Könyveit átadtam az MTA könyvtárának, tehát munkáit nem tudom általában rendelkezésre bocsátani, legfeljebb egykét külön iényomatot stb. (talán célszerű lenne borítólapot, másolatot „makettként" kiállítani). Végül elképzelhető, hogy más tárgyi emléket is tudok rendelkezésre bocsátani a fentiek tükrében. De befolyásol, hogy iszlám múzeumi egységet is terveznek több kezdeményezés után, ahol elsősorban indokolt az általános munkásságának bemutatása. Szívélyes üdvözlettel: Germanus Gyuláné Kajári Katalin" Balázs Dénes engem kért meg, hogy személyesen keressem fel Germanus Gyula özvegyét budapesti otthonában, győzzem meg a még nem létező kiállítás jelentőségéről, s beszéljem meg vele a tárgyak és dokumentumok átadásának részleteit. 1983 májusában és júniusában, több alkalommal meglátogattam Kajári Katalint, aki számos levéllel, fényképpel, irattal és tárgyi emlékkel járult hozzá az érdi kiállításhoz. A megnyitót követően ő is megnézte a kiállítást, majd 1983 őszén és 1984-ben a látogatóktól, köztük volt tanítványaitól számos elismerő viszszajelzést kapott a Germanus Gyula tablóra és tárgyi emlékeket bemutató tárlóra vonatkozóan. Ezek a visszajelzések megerősítették bizalmát. 1984-ben, a Körösi Csorna megemlékezések során a múzeum országos publicitást kapott Antall Károly Körösi Csorna szobrának az érdi múzeumkertben való felállítása miatt. Ugyanebben az esztendőben jelent meg Germanus Gyula egyik legkedvesebb tanítványa, Antall József szerkesztésében, Germanus Gyula életművét összegző, művelődéstörténeti tanulmánykötet, melynek életrajzi összefoglalójában Antall József így fogalmaz hajdani tanáráról: „Történész és nyelvész volt, de nem véletlenül szerepel a Magyar Földrajzi Múzeum állandó kiállításán is, hiszen mint utazó és felfedező is megörökítésre méltót alkotott.”1 Fontos megjegyezni, hogy a Germanus professzor életművét, művelődéstörténeti tanulmányait születésének 100. évfordulóján orvostörténész tanítványa, Antall József rendezte sajtó alá, s nem a „céhbeli" orientalisták, akiknek hétköznapi tevékenységéhez közelebb állt volna ez a feladat. A lektorok, Apor Éva, Dávid Géza, Juhász Ernő és Térjék József voltak, hiszen a Germanus életmű érintette az iranisztika, a turkológia, az arabisztika, az indológia, sőt a tibetológia tárgyköreit is. Germanus Gyula lakásán, 1985 őszén alkalmam volt Antall Józseffel hosszabban is beszélgetni. Elmondta, hogy az Országos Múzeumi Tanács elnökeként szorgalmazzák, hogy legyen egy önálló Germanus Gyula Iszlám Emlékmúzeum, melyet Budapest főváros tartana fenn. Az ötletet a Művelődési Minisztériumban Juhász Ernő arabista, Germanus Gyula egykori tanítványa támogatta. Sikerült megnyerni az ügynek a minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetőjét, Villangó Istvánt. Köpeczi Béla miniszter jó szándékkal kezelte az ügyet, s még Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke is kifejezésre juttatta támogató szándékát. A Budapesti Történeti Múzeum adott volna szakmai hátteret, s a Külügyminisztérium részéről ugyancsak Germanus tanítvány, Fodor István állt az ötlet mellé. Sajnos, nem titkolható, hogy a szép elképzelés Germanus Gyula özvegye, Kajári Kató váratlan anyagi igénybejelentése miatt hiúsult meg. A hagyaték sorsa, jövője bizonytalanná vált, s még az is felmerült, hogy Bécsbe kerül, s külföldi kereskedésekben adják el. Szerencsére ez az elképzelés nem valósult meg. Váratlanul, 1986 decemberében Antall József telefonon tájékoztatott, van esély arra, hogy a magyar állam megvásárolja a hagyatékot. A feltétel az, hogy teljes egészében közgyűjteménybe kerüljön. Megkérdezte, van-e fogadókészség részünkről a hagyaték átvételére és megőrzésére. Igenlő válaszomat követően csillant fel először a remény, hogy megszerezhetjük az egyik leghíresebb magyar Kelet-kutató kép- és iratanyagát, valamint az iszlám országokból származó személyes tárgyait. A részletek és a feltételek ügyében még hónapokig tartó tárgyalások következtek, de az valószínűvé vált, hogy Érden, a Magyar Földrajzi Gyűjtemény kaphatja meg a gazdag hagyatékot. Plónapokig tartott, amíg tisztázódott, a vételár összeget központi forrásokból biztosítják. Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztályának vezetője, 1987. január 12-én nekem címzett hivatalos levelében így írt: „Tájékoztatásul közlöm, hogy Köpeczi elvtársnak azt javasoltuk, hogy a minisztérium által megvásárolt anyag az érdi Földrajzi Múzeumban kerüljön végleges elhelyezésre." 1 Germanus Gyula: Gondolatok Gül Baba sírjánál, Művelődéstörténeti Tanulmányok, válogatta, szerkesztette és az utószót írta, Antall József, Gondolat, 1984. Budapest, 322. oldal 52
