Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - 25 év a kiállítások tükrében (LENDVAI TÍMÁR EDIT)

ánok körében a fej zsugorítása volt szokásban. A fejet füstölési, majd szárítási eljárásnak vetik alá, elkészítését hosszú, több napig tartó győ­zelmi szertartás követi. A jivaro harcosok egy felnőtt emberi fejet ököl nagyságúra zsugorí­tanak anélkül, hogy az arc vonásai jelentősen eltorzulnának. A tzanza-rítus mögötti képze­tek igen összetettek. Összefoglalva elmondható, hogy a tzan­zához kapcsolódó szertartások egyfajta ag­rár-rítusnak tekinthetőek. A termékenység fokozása szempontjából van jelentőségük, hisz az ellenség levágott feje mágikus erővel bír, így egyfajta fétissé válik. A tzanza készítése már évtizedek óta törvénybe ütköző tevékenység, és igen sok esetben a tzanzaként eladott tárgy hamisítvány. A kiállításon látható fejek egyike Tzanza másolat, zsugorított emberfej Ecuadorból egy szintetikus anyagból készült másolat. ARR I M FX­KAM IRA - EMLÉKEZETES FILMALKOTÁSOK MUNKAESZKÖZE Magyar Televízió Zrt., Sáfrány /á&fé/]óvoltából Az Arriflex-kamera három évtizeden át volt a Magyar Televízió munkatársainak leg­fontosabb munkaeszköze, melyet öt kontinens több mint fél száz országában használtak úti­filmek, természetfilmek készítéséhez. A nyugat-német gyártmányú, tartozékaival együtt 18 kg súlyú filmfelvevőt használta Rockenbauer Pál a Másfél millió lépés Magyarországon című filmsorozat forgatásakor. Ez a kamera volt a Pro Natura Eremmel kitüntetett Sáfrány fózsef munkaeszköze Izlandon, Kamcsatkán, Dél-Amerikában, Peruban, Mexikóban, Új-Zélandon, valamit a Föld nehezen megközelíthető pontjain, sivatagokban, magashegységekben és trópusi őserdőkben. Ezt a kamerát vitte magával Nyugat-Tibetbe Körösi Csorna Sándor útján készített filmje forgatásakor 1984-ben, a Magyar Tudományos Afrika-expedíció során 1987-88-ban, valamint Reguly Antal nyomdokain a Sarki-Urálban a Magyar Földrajzi Társaság expedícióján, 1990-ben. Utoljára Kamerunban forgatott ezzel a kamerával 1997-ben. A kamerát a Kultu­rális Örökségvédelmi Hivatal védett műszaki emlékként tartja számon. „ŰRLIBAMÁJPÁSTÉTOM" - MAGYAROS ÍZEK AZ ŰRBEN Farkas Bertalan az első, és mindmáig egyetlen magyar űrhajós. 1980. május 26-án jutott fel az űrbe. Kíséretében magyaros ízű ételkonzervek: sertéspörkölt, libamájpástétom, rakott káposzta és disznósajt (magyaros ételfalat) is felért a Szaljut 6 űrállomásra. A speciális űrkon­zerveket a budapesti Konzerv és Paprikaipari Kutatóintézet két éven át tattó kutatómunkával fejlesztette ki a moszkvai Orvosbiológiai Intézet felügyeletével. Az űrben a legnagyobb prob­lémát a megváltozott légköri nyomásviszonyok okán kialakuló étvágytalanság, rosszullét és emésztési nehézségek okozzák. Ezek mérséklésére készültek a magyar űrkonzervek. Nem cse­kély kihívást jelentett a kutatóintézetnek a „konzervgyártás". Az ételporcióknak az általános higiéniai előírások százszorosának kellett megfelelniük, létartalmuk nem lehetett több, mint 10%, hiszen se hidegen, se melegen nem folyhatott ki. Igen erős, ütésálló csomagolást kellett kifejleszteni. Az esztétikum fokozására kalocsai motívumokkal látták el a konzervdobozt. A fejlesztés sikerét mutatja, hogy az űrutazásra felvitt konzervek az utolsó darabig elfogytak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom