Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)
A MÚZEUM - 25 év a kiállítások tükrében (LENDVAI TÍMÁR EDIT)
népet kereste volna fel. Egyes kutatók az ujgurokat a magyarok közeli rokonainak tartották akkoriban. Sok nélkülözéssel járó utazás után jutott el Ladák fővárosába, Lehbe, ahol be kellett látnia, hogy a Karakorum-hegység jeges vonulatai megakadályozzák útja folytatásában. A kényszerű himalájai tartózkodás azonban elévülhetetlen tudományos eredményeket hozott. A brit kormány megbízottja, William Moorcrofi ösztönzésére és anyagi támogatásával tibeti nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Az aszkéta módjára megfeszített tempóban végzett kutatómunkájának eredményeképpen 1833-ban Kalkuttában napvilágot láthatott az első Tibeti-Angol Szótár és a Tibeti Nyelvtan, illetve Tibetországnak földleírása eredeti tibeti kútforrások alapján című tanulmánya, mely magyar nyelven is megjelent. Azért, hogy eredeti célját megvalósítsa, 1842-ben ismét útra kelt, de a sors igen kegyetlen volt hozzá. Útja során maláriát kapott, és a trópusi láz halálát okozta. Tanulmányai az európai kultúra számára is közelebb hozták a buddhizmus eszmerendszerét, irányzatait, a tibeti gyógyászatot és a klasszikus tibeti irodalmat. Reguly Antalt az Eszaki-Urál Körösi Csornájaként is számon tartják. A rendkívüli nyelvtehetséggel megáldott tudós finnugor nyelvészeti tanulmányain túlmenően 1847-ben elkészítette az Eszaki-Urál első néprajzi és földrajzi térképét. Munkáját az orosz tudományos körök is nagyra értékelték. Hatalmas néprajzi és nyelvészeti tudományos gyűjteményének feldolgozását már az utókor végezhette el. A XIX. században „virágkorát élte" a török-magyar nyelvrokonság elmélete, melynek a jeles turkológus, nyelvész Vambéry Armin is képviselője volt. Ezt a felfogást korunk tudománya megcáfolta, de Vambéry Közép-Ázsiára vonatkozó leírásai akkoriban és a mai napig is rendkívüli földrajzi, néprajzi, nyelvészeti, tudománytörténeti információkkal szolgálnak e térségről. Vambéry zseniális nyelvtehetsége (25 nyelvet ismert), alapos előtanulmányai az iszlám világra és jogrendre vonatkozóan lehetővé tették, hogy az európaiak elől elzárkózó iszlám társadalmakat belülről, saját tapasztalatai alapján ismerhesse meg. Dervisnek adva ki magát, sokszor az életével játszva élte túl veszélyes vállalkozását. Nehéz lenne kategorizálni melyik tudomány képviselője lehetett Vambéry. Turkológus, nyelvész, földrajzi szakíró vagy néprajzkutató? O maga adta meg a választ Küzdelmeim című könyvében az alábbi szavakkal: „Céhbeli filozófus és hivatásos nyelvbúvár vagyok." A XIX. században őshazakutatóink mellett nemzetközi hírnévre szert tett magyar expedíciók is útra keltek Ázsiába. Az expedíciók javát már ismert területek módszeres felkutatására, tudományos feldolgozására szervezték. Déchy Mór a Kaukázusba tett hét expedíciójára geológust, botanikust is magával vitt. Az utazások eredménye egy igen terjedelmes Kaukázus monográfia, mely magas szakmai színvonalon foglalja össze a hegységrendszerre vonatkozó ismeretanyagot, a jégárak mozgásának törvényszerűségeitől növényvilágának sokszínűségéig. A Zichy Jenövezetté expedíció (1897—1898) rokonnépek körében végzett módszeres kutatómunka volt. Nyugat-Szibériában és a Volga-vidéken végeztek gyűjtéseket. Az utazás legjelentősebb néprajzi eredményei Jankó János halászattal kapcsolatos kutató tevékenységében, illetve Pápay JózseJ'osztjákok körében tett nyelvjáfásokra is kiterjedő feltáró munkájában mutatkozott meg. A több tudományterületet érintő, Széchenyi Béla Kelet-Ázsiába induló expedíciója (1877-1880) volt a legsikeresebb tudományos értelemben. Három és fél év alatt tízezer kilométeres utat tettek meg. Nagy kiterjedésű, addig ismeretlen vidékeket tártak fel, számos földtani problémára hívták fel a figyelmet. A kutatóútra Széchenyi Bélát Gusztáv Kreitner térképész, Bálint Gábor nyelvész és Lóczy Lajos geológus kísérte el.
